Mondd, mit ér az, ha szeretjük egymást, ha jót teszünk, áldozatot hozunk és lemondunk valamiről, türelmesek vagyunk és elnézők, ha megbocsátunk egymásnak, mit használ az, ha minden napot újra kezdünk reményben és hûségben, - de a szeretet és mi magunk is egyszer a múlandóság sötétjébe hullnak...

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszem, hogy a "szeretet" fogalmával gyakran visszaélünk. Túl gyakran emlegetjük. Hiszek a szeretet fontosságában, ha ez a szó azt jelenti, hogy együtt vagyunk egy végtelen, üres, sötét univerzumban; hogy próbáljuk enyhíteni mások szenvedését, óvjuk egymás életét; segítünk egymásnak abban, hogy tisztességgel megálljuk a helyünket, hogy életünk kiteljesedjék, hogy el tudjuk fogadni életünk törékenységét és mulandóságát; segítünk egymásnak szembenézni a mulandósággal, minden dolgok hiábavalóságának fenyegető kételyével. Hankiss Elemér
2. Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot. Müller Péter
3. Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hûséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hûtlen barátot, mint az önfeláldozót és hûségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hûtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott? Márai Sándor
4. Megeshet, hogy valaki, akit szíved mélyéből szeretsz, megbánt vagy csalódást okoz neked, és akkor minden túlontúl bonyolultnak vagy egyenesen értelmetlennek tûnik majd. De soha ne feledd: minden véget ér egyszer, és semmi sem marad változatlan... Minden egyes nap új kezdetet rejt, és nincs olyan szörnyû sötétség, amelynek a végén ott ne pislákolna a remény. Bear Grylls
5. Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér semmit, ha magadban tartod.
6. Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet. Marcus Tullius Cicero
7. A kevés szeretet mindenütt sok hibát talál. A szeretet mindig egy kicsit vak a másik hibáira. Ha a szeretet és a barátság elsorvad, elvész ez az együtt érző vakság is. Ekkor a szemek tényleg elromlanak, és végül már semmit sem lát az ember, csak hibákat és foltokat, hazugságokat és hiányosságokat, gyengeséget és kicsinyességet, kimondhatatlanul lehangoló dolgokat.
8. Akármennyire is szeretjük egymást, akármilyen boldogok is vagyunk, (...) lesznek napok, amikor elfeledjük a jó szerencsét, ami összehozott minket. Lesznek napjaink, amikor adottnak vesszük az életünket és a szerelmünket. Amikor kudarcot vallunk abban, hogy köszönetet mondjunk a sok áldásért, amiben részesültünk, és kell majd egy emlékeztető. Allison Pataki
9. - Akit egyszer szerettél, az nem múlik el. Lehet belőle gyûlölet, vagy barátság, vagy bármi. De nem múlik el. Ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. Kérdés nélkül. Elég lenne egy ölelés. - Akkor miért nem vagytok együtt? - Mert ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.
10. A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bûnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hûség és, sajnos, a hûtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról. Müller Péter