Muszáj táplálkoznunk, kibocsátani a salakanyagokat, és oxigént felvenni a sejtmûködéshez. Minden más választható.

Kapcsolódó idézetek

1. Éljen meg az állat és a növény. Vegetáljon. Létezzen. Az embernek ez kevés. Nem csak lenni kell, élni is.
2. Egy biológiai rendszer vagyunk, úgy vagyunk összerakva, hogy biológiai táplálékokat együnk. Minden, ami túlzottan feldolgozott vagy túlfinomított, nem jó nekünk. Servaas Bingé
3. A sejtjeink és testrészeink nem egymástól függetlenül mûködnek a légüres térben. A sejtjeinkben és szerveinkben zajló folyamatok felmérhetetlenül sok szálon kötődnek egymáshoz. (...) Egyszerre, egymást segítve lépnek mûködésbe. Ami az egyik részre hat, az rajta keresztül az egész rendszert befolyásolja. A szomszédos szövetek kémiai jeleket bocsátanak ki, amelyek befolyásolják, hogy a másik szövet milyen gyorsan növekedjen, tolják-húzzák a szomszédot, így biztosítják, hogy ugyanabba vagy különböző irányba fejlődjenek.
4. Ahogy mondani szokták, amit látunk, az nem mindig az igazság. Az embernek a gondolkodás fényénél kell látnia! Használnia kell a szürkeállomány sejtjeit! Agatha Christie
5. Az étel üzemanyag. A testünk a jármû. Amit beleteszünk, azt kapjuk vissza. Julian Brass
6. Minden élőlénynek adnia kell és kapnia. Levegőt, vizet, tápanyagot, amit akarsz. Mindennek kapcsolatban kell lennie a környezetével. Ez az élet definíciója.
7. Van, amit meg kell tennünk. Néha megválaszthatjuk az ösvényt, amin elindulunk. Néha mások választanak helyettünk. S néha egyáltalán nincs mód választani. Neil Gaiman
8. A haldoklás csak ritkán könnyû, bármit szeretnénk is gondolni róla. A testünk nem hajlandó küzdelem nélkül elengedni az életet: belekapaszkodik. Nem úgy halunk meg, hogy mondunk még néhány magvas gondolatot a bennünket könnyes szemmel körülálló családtagoknak, aztán kileheljük a lelkünket. Ha nem rángatózva, fuldokolva vagy köhögve múlunk el, és nem is kómában, akkor fokozatosan kell elsorvadnunk: a hús lassan elfogy a csontjainkról, a bőrünk és a szemünk sötétsárga színûvé válik, ha a májunk is felmondja a szolgálatot, aztán a hangunk elfogy, míg aztán a véghez közeledve már annyi erőnk sem marad, hogy kinyissuk a szemünket; mozdulatlanul fekszünk halálos ágyunkon. Egyedül ziháló lélegzetünk árulkodik arról, hogy még élünk. Henry Marsh
9. Élhetek... levegő nélkül egy-két percig, víz nélkül talán három-négy napig. Élelem nélkül még tovább, akár harminc, negyven napig. Fény nélkül pedig évekig is. Létezhetek. Nélkülük. Egy kis időre mind nélkülözhető. Mindegyik lételem. De van mégis egy, ami nélkül egy pillanatot sem élhetek. Aki nélkül nem. Már nem. Nélküled. Csitáry-Hock Tamás
10. Az élet nehéz, és mindennap egyre nehezebb lesz, mert egyre több terhet pakolunk magunkra. Ezért időnként megállunk, nagy levegőt veszünk, behunyjuk a szemünket, és kiürítjük a fejünket. Ez természetes. Feltéve, hogy miután kinyitottuk a szemünket, ugyanúgy folytatjuk tovább.