Ugrás a tartalomra
Nagyon fontos, hogy az érzéseivel tisztában legyen az ember, hogy felvállalja, és ne szégyellje őket. (...) Így jöhet létre egy társas kapcsolatban a konfliktusok békés megbeszélése, egoharc nélkül. Amikor mind a két fél kijelenti, hogy igen, az én felelősségem ebben ez és ez, és békésen megvitatják a problémáikat. A vaknál nincs békés megbeszélés. A vak mindig fél, retteg és görcsöl, mikor és hogyan fog kiderülni az ő kicsinysége. Emiatt ott fogják hagyni, így magányos lesz, és nem fogják szeretni. Ezért a vak a legtöbbször görcsösen ragaszkodik a másik vakhoz, mert ez még mindig jobb, mint magányosan szembenézni a saját démonaival. Viszont így egyre inkább mélyül a pokla, egyre durvul a megalkuvása.
Kapcsolódó idézetek
-
A tabu valamivel kevésbé megterhelő, mint a titok, lebukástól, megszégyenüléstől nem kell félni. Nem is igényel akkora koncentrációt, hiszen a beszélgetőpartner is segít: a tiltott témát együttes erővel kerülik el. De a tabu is lehetetlenné teszi a szabad kommunikációt, a valódi intimitást. A gondok, a problémák megbeszélhetetlenné válnak.
-
Aki a lelki békéjét keresi, az nem titkolódzik, hanem megosztja a titkát másokkal. Aki nem beszél, az magára marad, kicsim, és a végén még megbolondul. De hogy boldogtalan lesz, az egészen biztos.
-
Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat. Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük, mennyire esendő.
-
Félti és óvja az érzéseit, akár az életét, sosem fogja rossznak vallani azt, ami neki jó és kellemes. Ha pedig így tesz, nem látja meg benne a valódi rosszat, ezért meg sem szabadulhat tőle... Egyre mélyebbre zárja majd, és átlép a cselekedetek útjára, melyet az érzés követel... Hogyan mondjam el neki, hogy az őrjöngő én örömök után loholó vágyai fokozzák, felszítják a szenvedély lángját? És azt, hogy a gondolkodó én felszabadítja a szeretetet. Hogyan mondjam el neki, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz?
Lev Tolsztoj
-
Ha kapcsolatban élünk, tisztábban látjuk a saját határainkat, könnyebben meglátjuk az értékeinket és a gyengeségeinket, és olyan egészséges önvédelemre teszünk szert, amely nem engedi, hogy a másik érzelmi mélypontjai a mélybe rántsanak. Szerethetjük a másikat anélkül, hogy az érzelmeink követnék a másikét. A "ha ő szomorú, én is az vagyok" és a "haragszom rá, amiért ő is haragszik rám" nem sokat segít. Időre van szükség, amíg az ember ezt megtanulja.
Steve Biddulph
-
Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával.
Bozzay Margit
-
Néha az emberek viselkedésükkel boldogtalanságba vagy veszélybe sodorják magukat. Konfliktust keltenek, amikor nincs rá szükség. Akkor is benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban, ha lenne lehetőségük kilépni belőle. Látszólag ok nélkül feladják a saját céljaikat. Az irracionálisnak tûnő viselkedés érthetővé válhat, ha kiderül, mi célt szolgál. Néha azért veszekszünk valakivel, mert a heves érzelmek miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak. Ha gyûlölnek minket, az is jobb, mintha nem vennének rólunk tudomást. Néha jobb együtt lenni bárkivel, mint egyedül lenni. Néha könnyebb feladni valamit, mint kudarcot vallani. Néha jobb a betegség miatt kudarcot vallani, mint egyszerûen csak kudarcot vallani. Tudatalattink énünk védelmében kialakított pótcselekvései értelmetlennek tûnnek, ha nem tudjuk, miért alakultak ki.
-
Gyakorolj az olyan parányi igazságok kimondásával, mint "szomorú vagyok", "félek", és "dühös vagyok". Az érzések, álmok, vágyak és egyéb belső élmények megosztása mély meghittséget hoz a kapcsolatba. Egyikünk sem tanulta meg, hogyan kell kommunikálni ezeket az egyszerû dolgokat, és ennek a hiányosságnak nagyon nagy ára van.
-
Magányában, félelmében és kétségbeesésében az ember csak ideig-óráig nyerhet vigaszt egy másik embernél. És ettől a félelemtől való megszabadulásában végül csak önmagára számíthat. Ehhez pedig önmagában és a saját erejében kell hinnie.
-
A munkánkkal mindig együtt jár valamennyi szorongás. Valahogy le kell beszélnie magát erről. Minden gondolattal egyesével elbánni. Máskülönben könnyen elborítják. A szorongás gyakran arctalan, igaz? Tulajdonképpen öngerjesztő folyamat. Ha az ember szembenéz a konkrét szorongással, azzal el is oszlatja. Minél inkább kerüli valaki a szembenézést, annál rosszabb.
Shahed Yousaf