A munkánkkal mindig együtt jár valamennyi szorongás. Valahogy le kell beszélnie magát erről. Minden gondolattal egyesével elbánni. Máskülönben könnyen elborítják. A szorongás gyakran arctalan, igaz? Tulajdonképpen öngerjesztő folyamat. Ha az ember szembenéz a konkrét szorongással, azzal el is oszlatja. Minél inkább kerüli valaki a szembenézést, annál rosszabb.

Kapcsolódó idézetek

1. A szorongással kapcsolatban (...) az a megoldás, hogy megfordulunk és szembenézünk vele. Sokkal kevésbé ijesztő, amikor belebámulunk az arcába, mint amikor üldöz és a sarokba szorít.
2. A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle. Rácz Zsuzsa
3. Időnként megfeledkezünk róla, hogy a szorongás igazából egy teljesen hétköznapi érzés, mely nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy jól funkcionáljunk. Valójában, ha más érzelmekkel együtt tapasztaljuk meg a szorongást, az arra utal, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottak vagyunk. A problémák akkor kezdődnek, amikor a szorongásunk kiszorít minden más érzelmet.
4. Nagyon sokszor hallhatod a szorongás szót, ám az emberek ilyenkor valójában a feszültségre gondolnak. A szorongás olyan félelemmel teli állapot, amelynek nincs oka, a feszültségnek viszont mindig áll valami a hátterében. Ha azt mondanád nekem, hogy szorongsz, akkor megkérdezném tőled, mi ennek az oka. Te aztán elmondanád, hogy pontosan tudod, mi a kiváltó ok. Kristálytisztán megfogalmaznád, hogy miért érzed magad így. Ezzel azonban már cáfoltad is, hogy szoronganál. Nem szorongsz, hanem feszült vagy. Csernus Imre
5. A képzeletnek hála, a világon bármilyen dologtól beindulhat az emberben a szorongás. Persze rendesen meg is szabadulhat tőle úgy, hogy szembenéz vele vagy beszél róla valakinek. Murakami Rjú
6. A szorongás egy folyamat. Mozgásban van, hol vadul, hol lomhán, de mindig körbe-körbe jár. Határozott célja van, az, hogy a gondolkodás révén bizonyosságot nyerjünk. Ezen a ponton fontos különbség van a szorongás és a félelem között: a szorongásnak az a célja, hogy megszüntesse önmagát. A félelem állapot, míg a szorongás cselekvés. Egy póktól például nem szorongunk. Attól félünk. Ha félünk valamitől, óvakodunk tőle. Nem szükségszerû, hogy megkérdőjelezzük, jogos-e a félelmünk. Roland Paulsen
7. Sokszor magunkba záródunk, és akkor szabadon garázdálkodhat bennünk a szorongás. Ez olyan, mint egy börtön. Nem tudunk kilépni magunkból. De ha bele tudod képzelni magad annak a helyébe, akit szeretsz, akkor kiszabadulsz, feltárul előtted a világ.
8. Senki sem tud normálisan mûködni anélkül, hogy megtapasztalná a szorongást - ez életünk lényeges része. A szorongás segít, hogy elérjük a céljainkat és elkerüljük a kudarcokat a munkánkban, a kapcsolatainkban és a magánéletünkben.
9. Szabad félni. Sőt, kell is félni! A félelemtől nem megszabadulni kell - ha valaki erre vágyik, az kudarcra van ítélve. Ez a teljesíthetetlen elvárás ugyanis legfeljebb csak még több szorongást okoz. A félelemet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni! Al Ghaoui Hesna
10. A félelemmel kétféleképp bánhatsz: tudatosíthatod magadban, hogy félsz, és aztán igyekezhetsz megszabadulni tőle, vagy visszafojthatod, és megpróbálhatsz elrejtőzni előle. Az emberek általában nem tárgyilagosan szemlélik a félelmet, ezért nem is értik igazán. A végén magukba zárják a félelmeiket, és minden erejükkel azon fáradoznak, hogy semmi olyan ne történjen, ami felébreszthetné őket. Ezért aztán egész életük azzal telik el, hogy olyan "megnyugtató" és "irányítható" állapotokat hozzanak létre, amelyekben biztonságban érzik magukat. Ettől lesz csak igazán ijesztő a világ. Michael A. Singer