Nagyon okosnak hisszük magunkat, mindenre megvan a válaszunk. Szeretnénk mindent átadni a gyerekeinknek, de elég megkaparni a felszínt ahhoz, hogy rátaláljuk a bennünk rejlő gyermekre.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekek kíváncsinak születnek. Ahogy felnövekszünk, minden egyre ismerősebb lesz. Gyakran azonban adottnak vesszük a látszatot, s nem veszünk tudomást a mögöttes tartalmakról.
2. Mindannyian hajlamosak vagyunk alábecsülni a tudásunkat, mert nehéz ugyan megszerezni, de amikor már a miénk, azt hisszük, valami ösztönös, mintha velünk született volna. Rose Tremain
3. A gyermekek csodája abban rejlik, hogy azt gondolják, az életben mindenre kell legyen válasz. Azt gondolják, hogy az életet meg lehet érteni. Tele vannak kérdésekkel és nem gondolják, hogy az életet nem fogják megérteni. Azt gondolják, hogy okosabbak lesznek, és olyan életük lesz, ami örömökben gazdag. A gyermekekben nagyon erős hit él azt illetően, hogy meg lehet szerezni azt a tudást, amivel boldogulni fognak az életben.
4. A gyerek próbára tesz mindent, ami vagyunk. Mindent, amivé lettünk a születéséig. Levizsgáztatja az összes tudásunkat, tapasztalatunkat, képességünket és erényünket, amit felhalmoztunk az eljövetele előtt.
5. Én sem tudom mindenre a választ, azt viszont tudom, hogy nem mindig látjuk tisztán, mit is akarunk, és hogy mit is tettünk, azt sem, hogy mit kellett volna tennünk. Amiről azt hisszük, hogy azok vagyunk, annyira belénk ivódik, hogy már nem is látjuk, hogy mik lehetnénk.
6. Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hûséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint. Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk (...), vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.
7. Mindannyian pontosan elég jók vagyunk: éppen azok, akik képesek vagyunk lenni. A tiszta önvaló pedig mindannyiunkban ott van a sok sérülés mögött, alatt. Soma
8. Kezdetben azt hisszük, hogy ismerjük a gyerekünket, és olvasunk a gondolataiban, ezért a kelleténél jobban akarjuk magunkhoz kötni őket, nem vigyázunk eléggé arra, hogy döntéseikben szabadok legyenek. Takács Zsuzsa
9. Meglepően hosszú ideig képesek azt gondolni az emberek, hogy a szüleik borzasztóan okosak, iszonyatosan viccesek, és halhatatlanok. Talán ez valami biológiai funkció, hogy a gyerekek egy bizonyos korig feltétel nélkül és korlátlanul szeretnek minket, egyetlen okból kifolyólag: az övék vagyunk. Minden elismerésem a biológiának. Fredrik Backman
10. Annyira leköt bennünket, hogy megadjuk a gyermekeinknek mindazt, amink nincs meg, hogy nem jut időnk megadni nekik azt, amink megvan.