Napfény akartam lenni, Friss zápora a földnek. Szél a hajadban, patak, Ami kavicsot görget.

Kapcsolódó idézetek

1. Kezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos, kisimult lepedőd, réted, gyûretlen hajnal. Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos erdőd az égigérő, örökös virradatban. Bella István
2. Én leszek a szellő, mely fújja arcodat. A táj, mely körülvesz. A napsugár. Én leszek az idő, mi végigkíséri életedet. Minden egyes nap melletted leszek. Oltalmazlak, míg világ a világ.
3. Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak, Tikkadt virágnak, mint a víz szeme. Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak, Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
4. Azt kívánom, hogy az élet bárcsak lenne gondtalan, napos, s felhős soha, De azt mondtad, ott leszek a te karjaidban, ha mindenhol kitör az őrület, S ha a vihar nem akar elmenni, akkor is fogok az esőben énekelni!
5. A szél szebb napokat fúj feléd, itt egy új nap, új kezdet, új esély. Göröngyös az út, de a fény a végén szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
6. Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam, néha fenn, néha lenn. Visz a szél, de belefér, és nekem ez így jól van.
7. Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban. Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban. Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed. Mindig égjen. Kowalsky meg a Vega
8. Te vagy a szél, ami simogatja az arcom, Te vagy az, aki felmos, ha lent vagyok a padlón, Te vagy a fény az én életemben, Én elmegyek veled a végtelembe.
9. Lennék harang, mi érted szól! Vigasz lehetnék, ha búcsúzol! Lennék szél, mely elkísér! Minden dal, ami benned él! Edda
10. Szeretném, ha egyszer én lennék a nap, Világosságot hoznék, újra látna minden vak, Felmelegíteném az átfagyott, kihûlt testeket, Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. Szeretném, ha egyszer madár lehetnék, Ha lenne két szárnyam és repülhetnék, Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én, Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.