Nehéz elhinni, hogy amiben eltévedve egyszer sötétedésig bolyongtunk, az most valahány tonna leveleitől, gallyaitól és élővilágától megfosztott, méretre fûrészelt ipari nyersanyag.

Kapcsolódó idézetek

1. Mit másnapra hagyunk, félig már elveszett. Pierre Corneille
2. Az éjszaka sötét és hosszú, megfoszt bennünket az értelmünktől. Jón Kalman Stefánsson
3. Szellemétől megfosztva az ember hulladék. Joseph Heller
4. Fogj gyanút, ha tömérdek és mindegyre több dolog bosszant, zavar, fájdít. Nem elképzelhető, hogy veled, a te hozzáállásoddal van a baj? Ez a mi kis ultraintelligensnek tartott civilizációnk valóságos neurózis-nagyüzem! Futószalagon ömlenek ránk a sérelmek, kínok, félszek, őrületek. Bevisznek az erdőbe, megtébolyítanak, becsavarintanak. Ha hagyod. Vavyan Fable
5. A tûnő órák mindent elfelejtetnek s elsodornak, és cselekedeteink, mint a folyóvizek, emlékezet nélkül való partok között futnak tova. Anatole France
6. Otthon, a városban, szélcsendes, felhős napokon, amikor ujjnyi vastag koromréteg tapad a kocsikra, szörnyû látomásaim támadnak arról, hogy rövidesen megfulladunk. Meglehet, a túlélők utódai már védettek lesznek, feltéve, hogy az evolúció nem csak a patkányokat fogadja kegyeibe. Száz-kétszáz év, és az emberi szervezet átáll a tömény mérgek hasznosítására. Vagy elpusztul, s ez a valószínûbb. Vavyan Fable
7. Sajnos, az ősi eljárások feledésbe merülnek. Faljuk a sok vegyszert, és várjuk a csodát. Fehér Béla
8. Amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség. Amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként, az a fájdalom, amit okoztunk, a baj, amit nem orvosoltunk, az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg.
9. Amit legbecsesebbnek hittünk a világon, egy szempillantás alatt végleg eltûnik, onnantól fogva egyre csak keressük, reménykedve, hátha újra rátalálunk. Jeanette Winterson
10. Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik. Ámosz Oz