Nekem például a pasim nagyon sokszor mondja, hogy az, ami otthon zajlik, az maradjon köztünk. Arról ő soha, senkivel nem beszél, lehet ő bármilyen nagy érzelmi szarban... Most, hogy eljöttem onnan, nyilván egy nagy érzelmi válság zajlik benne: de nem beszél róla. Kettőnk beszélgetése sem úgy zajlik, ahogy szeretném, mert amikor felvetem, hogy beszéljen a problémáról, akkor azt mondja, hogy nem tud róla beszélni.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha jobb csendben maradni, mint beszélni. Néha csak olyan dolgokat mondunk a másiknak, ami bántó, és aztán veszekedni kezdünk. Néha olyan dolgokat is mondunk egymásnak, amit nem kellene.
2. Amikor valaki párkapcsolati problémákról beszél, azzal is tisztában kell lennünk, hogy csak a valóság benne leképeződő verzióját halljuk. Amiről beszél, az az ő egyéni megélése, és szinte biztosra vehető, hogy a párját hallgatva felmerülne bennünk a kérdés, vajon ugyanarról a kapcsolatról van-e szó.
3. Egy zárt kapcsolatban az emberek általában elfojtják kisebb bosszúságaikat, és negatív érzéseiket megtartják maguknak. A felszínen tehát minden pozitívnak látszik, de valójában a nyugvópont nagyon törékeny, és az érzések hirtelen megváltozásakor az egész felborulhat. Ám az olyan őszinte, nyílt, "valódi" kapcsolatnak, amelyben az emberek képesek arra, hogy megosszák egymással valódi érzéseiket és élményeiket - még a negatívakat is -, sohasem lesz ilyen nyugvópontja. Egy ilyen kapcsolatban az érzelmek állandó mozgásban vannak. Elliot Aronson
4. Azt is megértettem, mi volt az, amit mondani akartam neki az ajtóban, de nem mondtam. Azt akartam mondani, hogy nagyon szeretem őt. De az ember szeméremből folyton halogatja. Csak ilyenkor közli, amikor már késő. Kosztolányi Dezső
5. Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat. Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük, mennyire esendő.
6. Miért beszélek neked az érzéseimről, amikor te sosem mondasz nekem semmit? Olyan, mintha a falba verném a fejem, kivéve, hogy ha a falba verném a fejem, azt legalább abba tudnám hagyni. Cassandra Clare
7. Néha (...) nehezebb bizonyos dolgokról beszélni. Különösképp kényes témákról. Minél szeretőbb család vesz körül bennünket, annál nehezebb az ilyesmiről beszélni, mert előre tudjuk, hogy felzaklatjuk őket. Cara Hunter
8. Amikor távol vagy, szeretném, ha közel lennél. (...) De mi van akkor, amikor együtt vagyunk? Veszekszünk, hülyeségeken vitatkozunk, meg akarjuk változtatni egymást, azt akarjuk, hogy a másik is ugyanúgy lássa a világot, mint mi. Olyan dolgokat vársz el tőlem, amiknek semmi értelme, és én ugyanezt teszem veled. Néha titokban azt mondjuk magunkban: "de jó lenne, ha szabad lennék, és nem lennék elkötelezve". (...) És ilyenkor elveszettnek érzem magam. Paulo Coelho
9. A nők gyakorta panaszkodnak, hogy a férfiak nem beszélnek az ágyban. Ezek a nők alighanem még sosem figyelték meg, hogy mi történik, ha egy férfi egyszerre próbál meg válaszolni egy kérdésre és kitolatni a parkolóból. A férfiak gyakorta panaszkodnak, hogy a nők beszélnek. És kész.
10. Ha megharagszanak valamiért életük párjára, lehetőleg ne szóljanak róla a barátnőiknek. Mert ha önök meg is bocsátanak a pasinak, ők nem felednek. Helyette azt tudom ajánlani, hogy panaszkodjanak rá a családjának. Hiszen ők már kiismerték a negatív oldalát, az önzőségét, az éretlenségét, tehát nem önök engedik ki a szellemet a palackból. Emma Chase