Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Nekünk, halandóknak, sok gyengénk van. Túl sokat érzünk, túl sokat szenvedünk és túl hamar meghalunk, de lehetőségünk van szeretni.

📺 Média 🎖️ Katonatiszt
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Mind halandók vagyunk. Megbetegszünk, és meghalunk. Manapság szeretnénk megfeledkezni erről, de a tényt szem előtt kell tartanunk. Amíg tagadni próbáljuk törékenységünket és mulandóságunkat, addig kapkodni fogunk az egyre drágább és egyre csekélyebb eredményekkel járó ellátás után, és méltóságunkat feladva átkozni a világot és az orvosokat, amikor eljön az elkerülhetetlen vég. Julian Sheather
  2. Elveszíthetjük azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem kedvelünk. Úgy érzem, törekednünk kell, hogy azok közé tartozhassunk, akiket szeretnek és sajnálnak, ha egyszer ránk kerül sor. Jules Verne
  3. Néha jól vagyok, néha annyira mégsem, néha úgy érzem, már meghalhatok, néha azt, hogy keveset éltem.
  4. Vagyunk nagyon fent, és zuhanunk nagyon mélyre. Mindegyiket meg kell élni ahhoz, hogy egyben legyünk, érezzük, hogy fáj, érezzük, hogy jó nekünk. Balatoni József
  5. Az érzelmek rendkívül esendőek, ráadásul pillanatonként változhatnak. Nem nyújtanak elég erős alapot ahhoz, hogy rájuk építsük az életünket. Gary Chapman
  6. Azt hiszem, tudat alatt sokan félnek közeledni az idősekhez. Ahogy túl közel kerülünk hozzájuk, és rádöbbenünk, mennyire hasonlóak vagyunk, fiatalok és idősek, felnőttek és idősek, akkor a saját mulandóságunkat, saját életünket, saját halálunkat látjuk bennük. Linn Skaber
  7. Néha nem is tudjuk mennyire szeretünk valakit, nem is érezzük. Mert ha éreznénk, hogy mennyire szeretjük, abba belehalnánk. Ettől nem vagyunk rossz emberek, csak túl nagy szívünk van.
  8. Halottnak lenni lesz elég időnk, de életünk csak kurta, rossz napokból áll.
  9. Élni annyi, mint másokat felélni. Valamennyien egymást faljuk. Ha nagy néha megcsillan valahol egy kevéske jóság lehetősége, ne tagadjuk meg magunktól. Erőt ad a nehéz időkre. Erich Maria Remarque
  10. Mindannyian meghalunk, ez a sorsunk, az embereké. Tudjuk ezt, és mégis, a halállal szembesülve ragaszkodunk az élethez. Amikor magam is elérkezem a véghez, a lehető legkevesebb kötődésre fogok törekedni. Szeretném úgy elhagyni ezt a világot, hogy azt gondolhassam, jó életem volt. Shunmyo Masuno
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat