Nélküled: szívemben pokol van, Veled: nagy, néma fájdalom... Ha hallom kopogó cipődet S selyemruhád felém suhog És megszólalsz - állok előtted, S tanácstalan csak bámulok!

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek, szenvedek. A sorsom fájdalom. Halld meg, nem titkolom az érted égő vágyat. Ó, szeretlek nagyon, engedd megvallanom, szeretlek, senki mást, és sóvárgok utánad. Afanaszij Afanaszjevics Fet
2. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
3. Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tûz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyûlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.
4. Reménytelen, reménytelen - dobogja bennem a félelem, mert arcod, kezed, szíved nélkül, az életem a csendbe rémül. Nagy István Attila
5. Csoda veled minden, csoda veled minden perc. Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz. Öleléseinkben is túl nagy a távolság, lelkedet a lelkemmel szorosan átfonnám. Caramel
6. Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek. Vavyan Fable
7. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
8. Néha szeretnék melletted lenni nem lángolni, nem égni nem szeretni nem térdelni előtted és vallomást tenni csak nézni szép szemed érezni illatod s hallani lélegzeted midőn a láthatatlan lég benned életet teremt csak nézni...
9. Nélküled én még levegőt sem kapok, mert neked adtam a szívemet, és meg vagyok győződve róla, hogy a szíved értem dobog, ezért érzem úgy, hogy egy börtönben vagyok, ahol nincs semmi más, csak fájdalom.
10. Mi kormányozza a szívet? A szerelem? Mi sem bizonytalanabb. Azt lehet tudni, milyen szenvedni a szerelemtől, de azt nem, mi a szerelem. Most megfosztottság, megbánás, üres kéz. Szárnyaszegett lettem; a szorongás maradt nekem. Pokol, ahol minden a mennyre emlékeztet. Mégis pokol. Ami ürességet támaszt bennem, azt életnek hívom és szerelemnek. Kezdet, erőszak, szakítás, világa hunyt, megszakadt szív, sós ízû könny, sós ízû szerelem. Albert Camus