Nem a társadalmi igény határozza meg, hogy mi megy a tévében, hanem a média formálja tudatosan a közízlést. Ezért teszi rá a politika a kezét a média mind nagyobb szeletére.

Kapcsolódó idézetek

1. A média olyan kicsit, mint a politika, az embereket képzi le. Felméréseket nézegetnek, hogy mire kattintanak a legtöbben: akkor olyan címek lesznek, akkor olyan cikkek lesznek. A politika ugyanez, tulajdonképpen egy tükröt tart nekünk, amilyen vezetőink vannak, hogy ez az ország erre rezonál.
2. Jegyezd meg, ma már nem úgy van, mint régen, mikor a sajtó még a közt szolgálta. Ma már te szolgálsz. A média csinálja a hírt, a sztárokat. A média kormányozza a világot, vezet az orrodnál fogva. Vavyan Fable
3. A tömegmédia azt árulja, amire igény van, nem többet és nem kevesebbet, és ha kiderül, hogy másra van már igény, akkor villámgyorsan vált. Embert, arcot, témát, mûsortípust. Majdnem úgy, ahogy egy közértben vesszük le, majd tesszük vissza azt a doboz bonbont, ami először vonzó volt, aztán már nem. Tari Annamária
4. A kapitalizmus nem csak egyenlőtlenségeket teremt, hanem kulturális kényszereket is arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmakat lehet elkészíteni és milyeneket nem. (...) A kapitalizmus nem csak az, hogy a kamerát vagy az autót hogyan gyártják, hanem az is, hogy a mûsorokat hogyan gyártják és egyáltalán milyen mûsor jut el odáig, hogy emberek láthatják. Egy kereskedelmi tévé egy nagyon súlyosan ideologikusan mûködő kulturális intézmény, ami indoktrinál embereket bizonyos viselkedésmintákra, bizonyos kulturális felfogásokra stb. Ha ezt legalább tudatosítjuk magunkban, akkor valamilyen módon közösen fölfedezhetjük a manipuláltságunkat.
5. A média nyilván torzít. Inkább azt látjuk, hogy akik a médiát szerkesztik, milyen hangulatban vannak. Azokról, akik nem tartoznak ebbe a csoportba, fogalmunk sincs. Csányi Vilmos
6. Hosszú távon a médium tartalma kevésbé számít, mint az, hogy hogyan befolyásolja gondolatainkat és cselekedeteinket. Mint egy ablak a világra és saját magunkra, a népszerû médium úgy formálja meg azt, amit látunk és ahogy látjuk - s végül, ha eleget használjuk, megváltoztat bennünket is mint egyéneket és a társadalom tagjait. Nicholas Carr
7. A politika bizony politika, és döntéseit a célszerûség diktálja, nem a formális igazság. Mika Waltari
8. A színháznak nem az a dolga, hogy az arcunkba tolja a hétköznapi valóságot. Erre van a tévé. A színház mitikus valóságot teremt, rendeltetése, hogy felemelje a nézőt és az alkotót. Piros Ildikó
9. Onnantól kezdve, hogy az információ nem a közérdek felől fogalmazódik meg, tehát nem az a gondolkodásnak a legfontosabb kérdése, hogy mi az, amit tényleg muszáj megnézned ma ahhoz, hogy képben legyél a világban, hanem az, hogy mi az, amivel meg tudom nyerni fél órára a figyelmedet, mert kell a nézettségem, az egy radikális váltás a hírkészítésben, a televíziózásban és így tovább. (...) Ez a kényszer minden szereplőt, aki benne van, abba fog tolni, hogy egyszerûsítsen, egynemûsítsen, szenzációhajhász legyen stb. Nem azért, mert morálisan alávaló. Nem azért, mert morálisan adott esetben azonosulna ezzel, hanem mert ez a kényszer sokkal erősebb, mint a morális meggyőződés, mert ez a kényszer mindig erősebb a kapitalista rendszerben, mint bármilyen belső, morális meggyőződés.
10. Ma egészen más történik... A közhatalom a tömegek egy-egy képviselőjének a kezében van. Ezek annyira hatalmasok, hogy minden oppozíciót széttörtek. Annyira és oly ellentmondás nélkül a közhatalom urai, hogy nehéz volna a történelemben a kormányzás még egy ily hallatlan példájára találni. És kétségtelen, hogy ez a kormányzat, ez a közhatalom egyik napról a másikra él... Nem tudja, hogy hová tart, mert hiszen valójában nem is tart sehová... az ily hatalom szerepe pusztán egy-egy óra nehézségeinek a lebírására szorítkozik; nem megold, hanem elodáz, felhasználva mindazokat az eszközöket, amelyek a rendelkezésére állanak, noha a következő óra mind nagyobb veszélyei éppen így halmozódnak fel. Ilyen mindig a közhatalom, valahányszor azt a tömegek közvetlenül gyakorolják. A tömeg élete tervtelen és a szelek martaléka... És ez az ember dönt korunkban. José Ortega y Gasset