Ugrás a tartalomra
Nem akarlak elveszíteni. (...) Egyszer már elveszítettelek, és bele is haltam volna, ha még egy kicsit el lettél volna veszve.
Kapcsolódó idézetek
-
Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy... jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tûzbe. Vagy ami valószínûbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel. (...) Szeretlek (...). Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni.
-
Látni akarom a tekinteted (...). Érezni akarom az ajkamon a csókodat. (...) Mindennél jobban akarlak. El akarok veszni a szemedben, a csókjaidban és a lelkedben. Örökre el akarok veszni.
-
Figyelj!
Én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
Látom, fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok,
menj, aludj...
Anna and the Barbies
-
Ha te meghalsz, én is meghalok. Azért éltem, hogy megtaláljalak, s hogy megtaláltalak, meghalunk mind a ketten. Nem hagylak el többet soha-soha... érted? Soha...!
Wass Albert
-
Ha felnézel valakire, nem múlhatod fölül. (...) Miközben azt kívántam, hogy győzzek, azt is szerettem volna, ha ő nem veszít.
-
Nem akartalak téged elveszíteni, ezért mindig megértő, kedves, attraktív, érdeklődő akartam lenni veled. Eközben magamat veszítettem el.
-
Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
-
Ha lehet, elmenekülök. (...) Akkor is elmegyek, ha nem szeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit.
Müller Péter
-
Lehet, hogy össze vagy törve, de én is. Ez még nem jelenti azt, hogy kevesebbet érünk, csupán azt, hogy valakit olyan nagyon és olyan szenvedéllyel szerettünk, hogy elveszteni őt olyan érzés, mintha magunkból veszítettünk volna el egy részt.
-
Ha véletlenek nincsenek, mondd, hogy lehetsz most újra velem?
Úgy engedtél el, hogy közben végig fogtad még a kezem.
Hát úgy ölelj, hogy higgyem el, egy másik élet jön ezután,
És nyoma soha ne legyen, hogy veszni hagytál hajdanán!
Zséda