Nem álmodozhatunk többé beton-paradicsomokról, ahol gépzenére andalog az akkordmunka utáni szabadidőben egy félhülyére civilizált, képes újságok mûveltségi szintjére nevelt, családokban is elbújtatott önkéntes titkos rendőrök által ellenőrzött és megfélemlített, igazi és bátor élvezetekre képtelen, szórakozásra örökké éhes, félmûvelt, indulatait olcsó bódítószerekkel közömbösítő társadalom.

Kapcsolódó idézetek

1. Számosan megírták, milyen borzalmas világok azok, amelyekben az embereket mesterségesen, drogokkal meg egyebekkel tartják örömállapotban, és amelyek mögött nincs semmi. A veszély az, hogy ma pont ebbe az irányba lódul a társadalom. Csányi Vilmos
2. Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint mi, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát. Hermann Hesse
3. Ebben az országban (...) az emberek nem tudják értékelni a reggeleket. A vekker erőszakos hangjára ébrednek, amely úgy vágja ketté az álmukat, mint a fejszecsapás, és azon nyomban belevetik magukat az örömtelen lótás-futásba. Hát mondja, miféle nap lesz az, amelyik ilyen erőszakos módon kezdődik! Mi vár azokra az emberekre, akiket az ébresztőóra minden áldott reggel kisebbfajta elektrosokkal térít magukhoz! Napról napra egyre jobban hozzászoknak az erőszakhoz, és egyre jobban elszoknak az örömtől. Higgye el nekem, hogy az emberek magatartását a reggeleik szabják meg. Milan Kundera
4. Erősebben kell hát befogni őket, Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban, Elég pihenni a másik fele, Kinek álmodni úgysem célszerû. Madách Imre
5. Erősebben kell hát befogni őket, Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban, Elég pihenni a másik fele, Kinek álmodni úgysem célszerû. Madách Imre
6. A fiataloknak ebben a túlterhelt és sokkolt képi világban egyszerûen elveszett a képzelőerejük és nincs is igényük rá.
7. Nézz körül! Az egész világ ábrándokra épült. Szintetikus érzelmeket rejtenek a tabletták. Pszichológiai hadviselést vívnak ellenünk hirdetésekkel. Tudatmódosító szerekkel van tele minden étel. Újra és újra átmossa az agyadat a média. A közösségi hálózatok elszigetelt buborékokba zárnak be. (...) A századforduló óta nem jártunk a valóságnak még a közelében sem. Kikapcsoltuk. Kivettük az aksiját. Génkezelt kaján rágódtunk, miközben beleszórtuk a hamvait az emberi szeméttelep egyre táguló trágyadombjába. Egyforma házakban élünk, és levédették őket a vállalatok, akik bipoláris számokra épülnek. Fel-alá ugrál mind a digitális kijelzőkön, hipnotikus erővel, hogy minden eddiginél mélyebb álomba süllyedjünk. Jó mélyre kell ásnod, kölyök, hogyha valami igazira vágysz.
8. Mintha belőlünk kivágták volna a férfiúi izmokat és szívet: félénk, kishitû vinnyogók lettünk. Félünk az igazságtól; félünk a sorstól; félünk a haláltól és félünk egymástól. Korunk nem szül nagy és tökéletes embereket. (...) A legtöbb ember fizetésképtelen, még a maga szükségleteit sem tudja kielégíteni; nagyravágyása nincs semmiféle arányban gyakorlati erejével, és éjjel-nappal folyton csak kuncsorog és koldul. Háztartásunk kéregető; mûvészeteinket, foglalkozásainkat, háziasságainkat, vallásunkat nem mi választottuk, hanem a társadalom választotta azokat számunkra. Szalonhősök vagyunk. Messze elkerüljük a Sors ádáz tusáját, ahol az erő születik. Ralph Waldo Emerson
9. Túlpatologizáltuk a gyermekkort, és a mai gyerekek már szinte gumiszobákban nőnek fel, nehogy megsérüljenek. Csakhogy így esélyük sincs felkészülni a való életre. Anna Lembke
10. Csodátlanná, varázstalanná vált az engem környező világ. Ha bekapcsolom a rádiót vagy a tévét, ha kinyitok egy újságot, folyton olyan érzésem támad, mintha erőltetett szilveszteri hangulatot akarnának rám tukmálni. Holott ezt a kínlódást szilveszterkor is rühellem. Vavyan Fable