Nem az-e a célunk szakadatlanul, hogy híveket szerezzünk, akár eszméknek, amelyekben hiszünk, akár egyszerûen önmagunknak, hogy feloldjuk a magányosságot, amely időről időre elviselhetetlenül nehezedik ránk?

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig megpróbálunk híveket toborozni a mi univerzum-magyarázatainknak. Úgy véljük, hogy minél többen hiszünk ugyanabban a dologban, attól majd valósággá válik. De ez úgy, ahogy van, nem igaz. Paulo Coelho
2. Talán az a célja az életünknek, hogy örömet okozzunk másoknak mindaddig, amíg az anyagi helyzetünk minket magunkat is kellő mértékû örömmel tölt el. Jonas Jonasson
3. Mindnyájan vágyódunk arra, hogy legyen körülöttünk, mellettünk, sőt igenis fölöttünk olyasvalaki, akiben feltétel nélkül megbízhatunk, akit őszintén tisztelhetünk, akitől tanácsot kérhetünk, akinek meggyónhatunk, akiből erőt meríthetünk. Bächer Iván
4. Mi minden magányos embert szorongónak tartunk, azt hisszük, hogy ő tulajdonképpen más szeretne lenni, és elkezdjük rugdosni a közösség felé. Pedig nem biztos, hogy így van. Ranschburg Jenő
5. Ha magasabbra emeljük is lelkünkben a magunk hitének szépségeit és büszkébb polcra helyezzük is tudásunk nagy céljait - azért ne higgyük, hogy az Ember mindig csak értelmetlenül, ostobán s egészen céltalanul csetlik-botlik. Baktay Ervin
6. Nem azt kívánjuk (...), hogy esendőnek ítéljenek bennünket. Csak azt akarjuk, hogy sajnáljanak minket, és megerősítsenek az utunkon. Lényegében tehát azt szeretnénk, ha nem volnánk többé bûnösök, de erőlködnünk se kéne, hogy megtisztítsuk magunkat. Nincs bennünk sem elég cinizmus, sem pedig elegendő erény. Albert Camus
7. Hogy van egy célunk, amelyért nem habozunk emberáldozatot hozni, minden veszélyt vállalni, minden rosszat, sőt akár a legrosszabbat magunkra venni: ez a nagy szenvedély. Friedrich Nietzsche
8. Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserû, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyû helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen. Spiró György
9. Az egyszerûség sokak számára nehezen elérhető jellemző. Gyakran büszkék vagyunk arra, akik vagyunk és amit elértünk, és meg akarjuk mutatni másoknak, mennyire fontosak vagyunk. Hogy mennyivel jobbak vagyunk másoknál. Valójában azonban ezeket a késztetéseket a belső bizonytalanság okozza. Magunkon kívül keressük az értéket és az önigazolást, és ezzel elkülönítjük magunkat másoktól. Olyan ez, mint egy magánzárka, tökéletesen elválaszt mindenkitől. Egyedül akkor, és csak akkor tudunk igazán összekapcsolódni másokkal, ha megértjük, hogy nekik is ugyanúgy megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik, mint nekünk. És csak ez az emberi kapcsolat képes arra, hogy megnyissa a szívünket, és határtalan törődést és szeretetet sugározzon mások felé. Hogy másokat is egyenlőnek tekinthessünk.
10. Dolgozzunk azon, hogy megtartsuk azokat a barátainkat, akikhez nagyon kötődünk, és ne érezzük rosszul magunkat, ha egyesektől távolra sodor az élet.