Nem félek a haláltól. Egy darabig még itt leszek a földön. Nem félek. Holnap kivilágosodik, iszom egy kávét, nézek kifelé a minden ízében ismert ablakomon, és lesöprök valamit az abroszról, pedig csak vendég vagyok. Vendég vagyok. Ez az otthonom. Sötétségből jöttem. Széllé leszek. Vigaszként fogok feltámadni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem félek attól, hogy egyedül maradok a házban. Ha egy szellemet vagy valamilyen túlvilági lényt látnék, akkor lennék a legboldogabb, mert az a halál utáni életre lenne bizonyíték. Sara Crowe
2. Valami fény sugárzott belőle. És egyszerre mindennek a színe megváltozott. A világ kitágult. Reggel örültem, hogy új napra ébredek. És nem volt határa semminek. Az emberek a világon, jó és szép volt valamennyi. És nem féltem többé semmitől. John Steinbeck
3. Attól, ami jön, nem félek. Én majd az égig érek, Anélkül, hogy bármit is kérek.
4. A haláltól nem szabad félni. Úgy lehet, mire odajutunk, fényesebb lesz, mint az élet.
5. Ahogy az ablakon át kinézek, látom, amint az emberek vígan jönnek-mennek az utcákon. Nevetnek, nyaralnak, élik az életet. (...) Így lesz akkor is, ha majd én halok meg egyszer. Az ég nem szakad le, a Föld forog tovább. Születünk és elmúlunk észrevétlenül.
6. Nem félek a haláltól. A szenvedéstől félek. Az öregkortól, még ha most kevésbé is, látva apám derûs és szép öregkorát. Félek a gyöngeségtől, a szeretethiánytól. A halál azonban nem riaszt. Gyerekként sem féltem tőle, akkor talán csak azért nem, mert még távolinak tûnt. De most, hatvanévesen sem jött meg a félelem. Szeretem az életet, de az élet egyszersmind erőfeszítés, szenvedés, fájdalom. A halálra megérdemelt pihenésként gondolok. Carlo Rovelli
7. Erősnek látszom, de van pár félelmem, Félek attól, mi lesz, mikor végem lesz. Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember, Mert bent izzik a szabadság a véremben. Azahriah
8. Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek, mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek, mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.
9. Azt hiszem, örülök a halálnak, örülök a halál némaságának. Odaát várni fognak engem, és felelnem kell a tetteimért. Nagyon ijesztő gondolat, mégis tudom, szembe kell néznem velük, hogy végre megleljem a békét. J. D. Barker
10. Nem félek. Azt hiszem, a félelem teljes egészében a várakozásból, az előérzetből fakad. Hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük, hogy bajunk esik, rettegünk a ránk váró fájdalomtól. Mindez elmúlik, ha egyszerûen elfogadjuk, hogy vége. Nem is rossz tudni, hogy nincs jövő. Felszabadító.