Nem hiszem azt, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Könnyû úgy, hogy tudom, eleshetünk bármikor, de szeretünk annyira, hogy ne hagyjuk kárba veszni azt, amit eddig felépítettünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A világon senki sem tökéletes, én meg végképp nem. De úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít. Vele van esélyem másra, valami jobbra, és ezt nem hagyom elveszni.
2. Mindnyájunknak vannak hibái. Egyikünk sem közelíti meg a tökéletességet, még messziről sem, és azt kívánjuk, bárcsak jobbak lennénk. Azonban tudnod kell, hogy Isten úgy szeret, ahogy éppen most vagy, és irántad való szeretete soha nem lesz kisebb.
3. Nem vagyunk tökéletesek. Egyikünk sem az. Hibákat követünk el. Tönkreteszünk dolgokat, de aztán megbocsátunk és továbblépünk.
4. Nem lesz hiány azokból a pillanatokból, amikor úgy érezzük, fel akarjuk adni. De nem engedhetjük, hogy a félelem és a kétségbeesés megállítson minket. (...) Akkor se, ha csapdában érezzük magunkat. Akkor se, ha úgy tûnik, sose lesz vége.
5. Mindig kell, hogy legyen az emberben egy kis kétség: jól gondolom-e ezt vagy azt. Szeretem a hibákat, nem a világvége, ha az ember téved. A hibákból, illetve, hogy hogyan tudod kijavítani azokat, szerintem ebből lehet a legtöbbet tanulni. Tallér Edina
6. Senki sem tökéletes. (...) Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És "tökéletlenül" szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörû. Müller Péter
7. Nem baj, ha valamit nem csinálsz tökéletesen. Mindenki folyton a tökéletességet kergeti, de tökéletes végeredmény nem létezik, ezért elég, ha csak megteszel minden tőled telhetőt.
8. Soha egyetlen kapcsolat sem tökéletes. Mindig van valami, amiben engedned kell, kompromisszumokat kötnöd, feladnod néhány dolgot valami fontosabbért. Sarah Dessen
9. Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (...) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes - jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk. Kepes András
10. Nem biztos, hogy össze kell ragasztani azt, ami eltört. (...) Talán elég az is, ha úgy szeretjük, ahogy van. Összetörten. Gyalázat lenne, ha csak azokat szeretnénk, akik épek és egészségesek.