Ugrás a tartalomra
Nem járok osztálytalálkozókra, de értem, hogy mások miért teszik. Miattuk úgy érezheted magad, mint már nagyon régen. Kényelmes, ismerős, kicsit olyan, mintha hazamennél. Látod, milyenek lettek az emberek, amikor már valóra váltották az álmaikat, vagy amikor elvesztették az álmaikat. Vagy talán meglátod, hogy megtalálják azt, amit mindannyiunknak meg kéne, új reményeket és álmokat.
Kapcsolódó idézetek
-
Hálás vagyok azért, hogy a nehéz idők ellenére a régi barátságok felújíthatók, azért, hogy az új kapcsolatok rádöbbentenek, hogy mennyire eltávolodtunk régi önmagunktól és milyen közel kerülhetünk egymáshoz, ha újra önmagunk vagyunk. Hálás vagyok azért, hogy bármit is mondanak, újra haza lehet menni, akkor is, ha az nem az otthonod.
-
Egészen egyszerû emberek társaságára éppúgy vágyom, mint a legmûveltebb értelmiségiek társaságára. Nem is kell mindig személyes kontaktus, csak annyi, hogy köztük vagyok, látok, tapasztalok. A külföldi utak is nagyszerû lehetőséget adnak a megismerésre. Ha ezt hívják "élet iskolájának", akkor ezt a sulit feltétlenül többre értékelem, mint az iskolapadhoz kötött tanulást.
Debreczeni Ferenc
-
Másutt lenni jó, más világokat, más életeket megismerni, bennük részt venni vonzó, az ember valahogy tágasabban érzi magát, szelleme nyitottabb, lelke nyugodtabb, teste könnyebb lesz. Aztán persze hazamenni is jó (és majd újra elmenni is).
Lángh Júlia
-
Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi, minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézni, csodálkozunk, hogy a múlt elmúlt. Annyi osztályképet láttam, mindegyik színes, amikor készül, s mindegyik elfeketedik idővel. Emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek, kicsit olyan, mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik.
-
Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tûnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.
-
Hiányzik az, aki valaha voltam. Otthont akarok újra, érted? És igazi barátokat. Tudod, olyan barátságokat, amelyekben valaha hittünk. Azok hiányoznak. És te is.
-
Azért, mert nem az osztály teszi a különbséget az emberek között, személyükben a különbség, de a középosztálytól gondolatokat kap az ember, az egyszerû emberektől pedig... magát az életet, melegséget. Érzed, hogy szeretnek és gyûlölnek.
David Herbert Richards Lawrence
-
Hát megint itt maradtam, olyan egymagamban,
ismerős az érzés, de már régen hozzászoktam.
Tudod, mindennek vége egyszer,
aztán álmokat úgy temetsz el,
hogy abból születnek új remények,
amitől lehet, hogy mások majd félnek.
Road
-
Néha van egy olyan napod, amikor emberekkel vagy körülvéve, de még így is egyedül érzed magad. Minden, amit akarsz, az, hogy hazamenj a családod melegébe. De néha még a családod sem tudja megadni a melegséget, mert kiderül, hogy mindegyiküknek van egy olyan napja. Csak várni tudsz napokig, hogy véget érjen, szóval elmész lefeküdni, és reméled, hogy egy jobb holnapra ébredsz.
-
Hiába várod. Hogy majd jobb lesz. Hogy majd más lesz. Hogy egy napon megváltoznak a dolgok. Hogy valaki bekopogtat egy hatalmas lehetőséggel. Hogy egy napon eléd toppan a jövőd. Mert a jövőd nem valahol távol van. Nem kilométerekre, nem hónapokra, évekre. Nem jön. Hanem itt van. Benned.
Csitáry-Hock Tamás