Nem kell, hogy észrevedd, Mert meg sem értheted, Nem látja szép szemed, Hogy az átok alól Végre Feloldoztál, Zavartan felnevetsz, Örülsz, hogy itt lehetsz, Engem nem gyûlölsz, nem szeretsz, De az átok alól Végre Feloldoztál.

Kapcsolódó idézetek

1. Eljön az, aminek muszáj. Ne keresd a szenvedést, S máris itt van. Nézz halkan a szemébe. Véges, mint a boldogság.
2. Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem; elmúlik rólam, akár egy gyönyörû átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok. Vavyan Fable
3. Nem kell látni a holnapot ahhoz, hogy boldog lehess. Elég érezni, hogy nincs miért aggódnod. Oravecz Nóra
4. Nélküled én sem élhetek, Nélküled örökre elveszek Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz Vidám az arcod, ha nézlek Vidáman élsz Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó. Kowalsky meg a Vega
5. Együtt érzek veled. Tudom, min mész keresztül. Nem muszáj bizonyos érzéseket átélned csak azért, hogy engem boldoggá tégy. Segíteni fogok neked, hogy túljuss a dolgon. Nem kell attól félned, hogy elûzöl magad mellől. Nem várom tőled, hogy tökéletes légy. Nem okozol nekem csalódást. Deepak Chopra
6. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim -, ne félj. Pilinszky János
7. Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz. Minden nevetés: felszabadulás. Müller Péter
8. Nem kell feltenned a legjobb hamis mosolyod, Nem kell ott állnod és égned belülről, Ha nem tetszik.
9. Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engem csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm. Szabédi László
10. A hangod visszhangzik a fejemben, mintha mellettem lennél, arcodon gyermeki csodálat ragyog. Rám mosolyogsz, szemed csupa nevetés; az elmém tudja, hogy ez csak káprázat, nem vagy itt, de a szívem egyszerre dalol örömében és meghasad; legalább szerethettelek. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir