Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem; elmúlik rólam, akár egy gyönyörû átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden elmúlt. Elmúlt a jó és elmúlt a rossz is. Elmúlt a bûn és elmúlt az erény is. Minden elmúlik. (...) Már csak azt kívánom, hogy reggel nekem is keljen fel a nap, és este előlem is bújjon el. Cserna-Szabó András
2. Nem kell, hogy észrevedd, Mert meg sem értheted, Nem látja szép szemed, Hogy az átok alól Végre Feloldoztál, Zavartan felnevetsz, Örülsz, hogy itt lehetsz, Engem nem gyûlölsz, nem szeretsz, De az átok alól Végre Feloldoztál. Ákos
3. Most még fenékig üríthetem a boldogság poharát, egyúttal azt is tudom, hogy nincs öröm üröm nélkül, s egy nap én is megízlelem majd a keserûséget. Csak azt remélem, bátran és emelt fővel viselem majd el, és nem a saját hibámból következik be. (...) Bánatból erőt és vigaszt meríthetünk, míg azokat, amelyeket magunk okozunk, amelyek gonoszságunkból vagy ostobaságunkból fakadtak, a legnehezebb elviselni. Lucy Maud Montgomery
4. Jó volna valahogyan könnyebbnek lennem, súlytalanabbnak, számûzni legalább egy kis időre minden gondolatot, belefeledkezni esztelen cselekedetekbe... Szilvási Lajos
5. Mikor a bûntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott, Egyszer csak könnyebb lett a terhem, Valaki értem imádkozott. Reményik Sándor
6. Mi az a csodálatos gyógyító ereje a napnak, hogy minden beteg annyira áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott verőfényben, úgy éreztem, mintha hó volnék én is, és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb vagyok, és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe. Gárdonyi Géza
7. Én hiszem, hogy egy új napban a váratlansága a szép. (...) Olyan nagyszerû felébredni egy ilyen aranyló, gyönyörû reggelen, és felkelés előtt vagy tíz percig álmodozni arról a rengeteg csodálatos dologról, ami az est leszállta előtt velem történhet. Lucy Maud Montgomery
8. Elmúlt egy év! Csak egy atom az örökkévalósághoz viszonyítva s mégis sokszor csaknem elviselhetetlen teher egyesekre nézve. Így hát sokan fel fognak lélekzeni ab­ban a boldog tudatban, hogy a terhet levették róluk és boldogok lesznek abban a reményben, hogy az újév kevesebb gondot és talán egy kevés szerencsét is fog hozni számukra. Mások pedig sajnálni fogják, hogy a szép óév, mely oly sok jót hozott nekik, oda van, visszavonhatatlanul elveszett a múltnak árjában.
9. Mennyire esetlegessé válik az idő, amint múlt lesz belőle! Ez vigasztaló, elrémítő és megnyugtató is egyszerre. Erich Maria Remarque
10. Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném. Nicholas Sparks