Nem könnyû távol tartani a félelmet. És nem is lehet mindig. (...) Egy folyóban úszunk. A nyílt tengerre is kisodorhatnak minket olyan áramlatok, amelyekre nincs befolyásunk. Azon kaphatjuk magunkat, hogy nálunk sokkal erősebb áramlatok ellenében próbálunk úszni. És bármikor megfulladhatunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Jobban megértve a körülöttünk nyüzsgő valóságot, hamar rájöhetünk, hogy egy hatalmas folyamban úszunk valamennyien, amelynek a partjait sem látjuk mindig, s amelynek a sodrása ellen nem tudunk védekezni. Úszhatunk bölcsen és okosan, ügyesen és ügyetlenül, elmerülhetünk és megmenekülhetünk. Élvezhetjük a habokat, a folyóvíz kellemes simogatását. Mindent tehetünk, egyet kivéve: nem fordíthatjuk meg a folyót, nem parancsolhatjuk meg neki, hogy folyjon visszafelé. Nagy István Attila
2. Soha nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba; el kell engednünk magunkat, és együtt kell folynunk az árral; rugalmasnak, ezerarcúnak, gyorsan változónak, elevennek kell lennünk; el kell fogadnunk azt a tényt, hogy az állandóság csupán csúf illúzió, mert minden - így mi magunk is - a szédítő és végtelen átalakulások állapotában leledzik. Robert Silverberg
3. Nem irányíthatod (...) az életedet, nem jobban, mint a tenger árapályát. Ha csapkodsz, hadonászol, zsörtölődsz és morogsz, ha küzdesz az elkerülhetetlennel szemben, megfulladsz. Ha viszont hagyod magad sodródni az árral, újjászülethetsz.
4. A múlt elől nem lehet meglépni, mindegy, milyen messzire és milyen gyorsan futunk. Lassan, de biztosan beér minket. Mi kifulladunk, de a múlt soha. Hiába akarjuk hátrahagyni, nincs menekvés.
5. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
6. Az életed olyan, mint egy folyó. Ha olyan célt tûzöl magad elé, ami nem a végzeted, mindig árral szemben fogsz úszni. (...) Rá kell jönnöd, mi a végzeted, és a sodrás a hátára kap.
7. Tényleg, az embernek muszáj élnie az életét, nem csak hol belecsöppenni, hol kiugrani belőle. Különben soha nem tudod, mi folyik éppen. Nick Hornby
8. Általában hajlamosak az életek, mint hajók a háborgó tengeren, ide-oda dobálódni. (...) Elindul valamerre az ember, félúton megtorpan hirtelen, fordul erre-arra, majd tovasodródik. Nem tudjuk, merre megyünk - elkerülhetetlen hát, hogy egészen máshol kössünk ki a végén, mint amerre elindultunk. Paul Auster
9. A félelem elől el is futhatunk, vagy tehetünk úgy, mintha nem is tétezne, de mindig lesz egy pillanat, amikor újra a hatalmába kerít. Azt hiszem, ezért mennek egyesek a cápák közé úszni, vagy ezért ugrik ki valaki a repülőgépből, ezért lesznek szerelmesek, mert az egyetlen módja, hogy leigázzuk a félelmet, ha veszélyesen élünk, ha szembenézünk vele.
10. Te magad is egy folyó vagy, folyamatosan változó. Az életben semmi sem örök. És aki ezt nem fogadja el, nagyon sokat fog szenvedni. Én is szenvedtem rengeteget, mert nem akartam a változást. Az állandót, a biztosat kerestem. És az élet megtanított arra, hogy bizony kockáztatni kell, elhagyni a komfortzónát és vállalni a változást. Mert megéri. Talán még nem látjuk, de később összeáll majd a kép.