Nem mindenki viselkedik ésszerûen. Végső soron nem mindenben találunk logikát. Olykor jobb, ha elfelejtjük a magyarázatokat és mentségeket, magunk mögött hagyunk embereket és helyeket, mert máskülönben lerángatnak bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Helytelen az embereket külsőségek alapján megítélni és elítélni. Nemegyszer megtörténik, hogy másképp látjuk a dolgokat, mihelyt kiderülnek az okok és összefüggések.
2. Néha az emberek viselkedésükkel boldogtalanságba vagy veszélybe sodorják magukat. Konfliktust keltenek, amikor nincs rá szükség. Akkor is benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban, ha lenne lehetőségük kilépni belőle. Látszólag ok nélkül feladják a saját céljaikat. Az irracionálisnak tûnő viselkedés érthetővé válhat, ha kiderül, mi célt szolgál. Néha azért veszekszünk valakivel, mert a heves érzelmek miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak. Ha gyûlölnek minket, az is jobb, mintha nem vennének rólunk tudomást. Néha jobb együtt lenni bárkivel, mint egyedül lenni. Néha könnyebb feladni valamit, mint kudarcot vallani. Néha jobb a betegség miatt kudarcot vallani, mint egyszerûen csak kudarcot vallani. Tudatalattink énünk védelmében kialakított pótcselekvései értelmetlennek tûnnek, ha nem tudjuk, miért alakultak ki.
3. A kétségbeesés pillanatait mindannyian különbözően éljük meg. Van, akiben nem hagynak nyomot, másoknak gyökeresen megváltoztatják az életét. Egyszerûbb engedni az érzelmeknek, elcsüggedni, de mégiscsak jobb, ha előtte legalább egy kicsit körülnézünk. Mert gyakran egyszerûen nem vesszük észre magunk körül a lehetséges megoldásokra utaló jeleket.
4. Nyilvánvaló, hogy könnyebb és kellemesebb hátat fordítani egy adott gondolatmenetnek, mint ragaszkodni hozzá; könnyebb összekeverni dolgokat, mint megkülönböztetni őket, és különösen könnyû oly módon érvelni, hogy közben nem köt minket a logika. Sigmund Freud
5. Van, hogy a szemünk láttára tûnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltûnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltûnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerûbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál. Cecelia Ahern
6. Nem úgy történik minden, ahogy mi szeretnénk. Hiába akarunk eljutni valahová, hiába akarunk túlélni, ha a mindenség másként akarja. Elfuthatunk, de nem menekülhetünk.
7. Néha a balesetek egyszerûen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy mûködik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.
8. Néhány embert el kell kerülni. Néha meg kell állnod a helyed és küzdened kell. (...) Ha azzal próbálkozol, hogy mindenki kedvére tegyél, teljesen kifáraszthatod magad, és a végén mégsem szeretnek meg, és már azt sem fogod tudni, ki is vagy valójában! Andrew Matthews
9. Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk, s eltûnődünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út lábaink alól, s lábainkból kifogy az erő. Talán én is rájövök egyszer, hogy céltalan kapkodás volt az egész, s legjobb lett volna semmit sem csinálni. De addig még sok idő van. Wass Albert
10. Az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyûrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Istók Anna