A kétségbeesés pillanatait mindannyian különbözően éljük meg. Van, akiben nem hagynak nyomot, másoknak gyökeresen megváltoztatják az életét. Egyszerûbb engedni az érzelmeknek, elcsüggedni, de mégiscsak jobb, ha előtte legalább egy kicsit körülnézünk. Mert gyakran egyszerûen nem vesszük észre magunk körül a lehetséges megoldásokra utaló jeleket.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében. Fredrik Backman
2. A fontos döntésekre manapság nem szánunk elég időt. Ha aztán valami félremegy, sopánkodunk. Az ilyen negatív érzések azonban nem visznek előre, minden döntésben és következményében látni a jót.
3. A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltûnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön, és ha tudjuk, kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, vége, kezdődik elölről, és mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted.
4. Talán nem tetszik, de néha fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, elvonatkoztassunk a dolgoktól, és lássuk a teljes képet. Valójában rájönni arra, hogy eddig mindent rosszul láttál, felszabadító érzés lehet, és hirtelen észreveszel új perspektívákat, új lehetőségeket, amiket eddig észre sem vettél.
5. Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy veszítsen, vagy elveszítsen valamit. E mögött igen gyakran egy kezdeti sérülés van, valami korai nagy veszteség. A rákövetkező veszteségek pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán kisgyerekként egészen tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket döntően átalakítja. Ha szeretnénk boldogabbak lenni, akkor az egyik legfontosabb feladatunk és lehetőségünk, hogy a veszteségekkel kezdjünk valamit. Pál Ferenc
6. Mindannyian kaptunk már segítséget, támogatást vagy útmutatást más emberektől életünk valamely időszakában - amikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Néha elég, ha valaki mellettünk áll, biztat, vagy egyszerûen csak jókor van jó helyen, hogy megváltoztassa életünk irányát. Aztán minden megy tovább, mi pedig hajlamosak vagyunk elfelejteni azt az embert, aki valaha oly mélyen megérintett bennünket, és megváltoztatta az egész jövőnket.
7. Nehéz harcolni a körülményekkel ott, ahol nincs esély a győzelemre. De még sokkal nehezebb élni utána, a vereséget beismerve... ha feladtuk... néha ez olyan kibírhatatlan, hogy az élet nyûggé válik, értelmét veszti. Ezért veszélyes elkeseredni, sokszor egyszerûen értelmetlen. Ugyanúgy, mint anélkül élni, hogy megtapasztalnánk ezt az érzést. Egyszer legalább.
8. Akadnak az életben olyan pillanatok, amelyek jelentősen megszabják a későbbiekben sorsunk irányát - mindezt azonban csak visszatekintve érzékeljük. Akár csip-csup történések is lehetnek, amelyek azonban mindent megváltoztatnak.
9. A szomorúságnak is van létjogosultsága. Nem kell azonnal megszüntetni, beleengedhetjük magunkat. Jó, ha néha elcsendesedünk, és a rossz érzéseknek is helyet adunk. Marijke ten Cate
10. Nem mindenki viselkedik ésszerûen. Végső soron nem mindenben találunk logikát. Olykor jobb, ha elfelejtjük a magyarázatokat és mentségeket, magunk mögött hagyunk embereket és helyeket, mert máskülönben lerángatnak bennünket.