Nem szabad hagyni, hogy az ünnepből kikopjon a lényeg, az arra jellemző misztérium, amikor a szürke hétköznapokból valami olyan belső dimenzióba kerülünk, ahol mindannyian ugyanannak a szentségnek a részeseivé válunk. Ha ilyen nincsen, akkor nagyon kifakul, materializálódik, elszürkül a karácsony.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben. Temesi Ferenc
2. Lecsupaszítjuk az ünnepet. Ha lefejtünk róla minden réteget, amit a fogyasztói társadalom, a kulturális elvárások, a vallási kánon és a családi megszokás növesztett rá, akkor az ünnepből (legyen az karácsony, húsvét, farsang, mindenszentek vagy bármi más) az marad, ami a lényeg: a minőségi együttlét. D. Tóth Kriszta
3. Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből.
4. A karácsony úgy érkezik meg minden esztendőben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendő volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évről évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak "ránk köszönt", az ünnepet ki is kell érdemelnünk. Annak, akinek az ünnepet már csak az idő körforgása hozza meg, annak számára lassan kihûl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik. Pilinszky János
5. Ha karácsony közeledik, mindenkit, mindannyiunkat örömteli várakozás tölt el. Várjuk az ünnepélyes, szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat. Az ünneplés lehet elmélyült, bensőséges, lehet vidám, hangos is. De mindig valami jó, belső örömmel jár.
6. Túl sokat várunk a karácsonytól (...). Azt a gyerekkori misztériumot, amit hordoztam, elkezdtem valahol elveszíteni amiatt, hogy az ünnepeket megelőző hónapokban már mindenki rohan beszerezni a drágábbnál drágább ajándékokat. Nekem a lelassulás, elcsendesedés, a közösen töltött idő és a bekuckózás adja az értelmét.
7. A karácsony, akár akarjuk, akár nem, felébreszti vágyunkat a csodák után, melyek nem vehetők birtokba, nem kaparinthatók meg; nem mondhatjuk őket magunkéinak, és mégis jelen vannak, mint megannyi ajándék.
8. A karácsony számomra (...) elsősorban a barátság ünnepe. Bennem az a gyermekkoromból származó ideális kép él erről az ünnepről, amikor filléres, inkább szimbolikus ajándékokat adtunk egymásnak, de teljes hittel és őszinteséggel. Riaszt, amivé ez az ünnep mostanában fajult; a pánikszerû vásárlások és az azt követő kimerült bezárkózás rítusává.
9. A karácsony (...) egy ünnep, amikor itt van, lélekben itt lehet mindenki velünk. Ez kivételes alkalom. Van-e nagyobb öröm és ünnep, mint elérkezni - angyaltól a mennyig - lelkünk békéjéhez?!
10. A karácsony éppen hogy a konstans, a kiszámítható dolgok ünnepe, nem pedig a váratlan elemeké, még akkor sem, ha a résztvevőknek sikerül egymást valami igazi, nem várt ajándékkal meglepniük. Egy bizonyos életkor fölött teljességgel indifferens, huszadrangú kérdés, hogy most épp mit talál a fa alatt a dolgozó - sokkal fontosabb, hogy a lényeget illetően ne érje meglepetés. Keresztury Tibor