Nem számítottam arra, hogy még felnőttként is keresnem kell a helyet, ahová tartozhatok. Azt hittem, az automatikusan jár, ha van állásod meg családod. De az ember egyedül van. Mindig.

Kapcsolódó idézetek

1. Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam. Murakami Haruki
2. Gyakran szorongtam, és nem találtam a helyem a világban. Ez természetes velejárója a gyermekkornak, amikor még túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy bármi értelmet tulajdonítsunk a létnek. Anthony Hopkins
3. Magam vagyok az oka, hogy egyedül vagyok. Meg se próbáltam, hogy tartozzak valahova. Nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit nem akarok. Szilvási Lajos
4. Én mindig egyedül voltam, még akkor is, ha körülvettek az emberek. És annyira untam, hogy folyton körbevesznek az emberek, de mindig körbevettek, még akkor is, amikor egyedül voltam. Maggie Stiefvater
5. Mindig bennem volt az az érzés, hogy milyen jó is lenne csak egyvalahová tartozni, de eddig még nem volt olyan, ami egymagában kielégített volna. Tompos Kátya
6. Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.
7. A felnőttlét egyedüllét. Charlotte Wood
8. Tinédzserként mindig azon aggódtam, hogy majd egyedül maradok, felnőttkoromra azonban ez a szorongás teljesen elmúlt. Sőt, olyan jól éreztem magam pár nélkül, hogy nehéz volt feladnom. De ma már tudom, annak, hogy valaki megtalálja az igazit, először az egyedüllétet kell megszeretnie. Amíg ezzel nem barátkozik meg, könnyen köt egy kapcsolat kedvéért olyan kompromisszumokat is, amiket már nem kellene. Szabó Eszter
9. Örökké kételkedem a létjogosultságomban, soha nem érzem magam elégnek. Talán csak az életem végén fogok választ kapni arra, elegendő-e az a munka, amit végeztem. Talán az igazi választ én már meg sem érem. Az idő viszont majd eldönti, mennyit ér ez az egész. Szentesi Éva
10. Az évek múlásával megtanultam, hogy az ember jobban érzi magát, ha ott van, ahová tartozik, mint ha mindenáron olyan helyre törekszik, ahol nem lehet önmaga. Daniel Gottlieb