Nem vagyok különösebben szomorú, bizonyos életkor fölött sokak alapállapota a szomorúság, ez teljesen természetes, én úgy érzem, túlléptem azon, hogy az életem nem olyan, mint amilyennek egykor elképzeltem, és különösebben az sem foglalkoztat, hogy egy napon majd nyomtalanul eltûnök.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de egyáltalán nem aggódom a korom miatt. (...) Miért is kellene bárkinek aggódni a kora miatt? Nem tudunk ellene mit tenni, nem leszünk fiatalabbak. Nem aggaszt, csak ki akarom élvezni az életet. Szerintem a kor jó dolog, mert egyenlő azzal a tapasztalattal, amit megéltél, és én az összes tapasztalatot, amelyre szert tettem az életem során, az előnyömre használom. Freddie Mercury
2. Nem mintha azt hinném, hogy unalmas az életem, csak olyan vagyok, mint mindenki más. És a keserûségemet egy mosollyal leplezem mindig.
3. Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tûnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerû dolog. Agatha Christie
4. Nem volt sok örömöm az életemben. De néha boldog voltam, és ezért nem fáj, ha arra gondolok, hogy öregszem. Rejtő Jenő
5. Egy életünk van, és az villámgyorsan eltelik. Fiatalkorom óta érzékelem, hogy rohan az élet, mindig is kisebbfajta drámaként fogtam fel. De nem ez az igazi probléma, hanem az, hogy az általános nézet szerint rendkívüli dolgokat kell mûvelni, amikkel aztán el lehet dicsekedni. Holott az a legfontosabb, hogy normálisak legyünk.
6. Mindenkinek vannak nehézségei az életben, de vannak örömforrásai is, és néha nagy a kilengés a kettő között. Kevés az egyedi eset, sokkal szorosabb összeköttetésben állunk egymással, mint gondolnánk. Takács Noémi
7. Nem félek a haláltól. A szenvedéstől félek. Az öregkortól, még ha most kevésbé is, látva apám derûs és szép öregkorát. Félek a gyöngeségtől, a szeretethiánytól. A halál azonban nem riaszt. Gyerekként sem féltem tőle, akkor talán csak azért nem, mert még távolinak tûnt. De most, hatvanévesen sem jött meg a félelem. Szeretem az életet, de az élet egyszersmind erőfeszítés, szenvedés, fájdalom. A halálra megérdemelt pihenésként gondolok. Carlo Rovelli
8. Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja volna. Paulo Coelho
9. Megöregedtem talán mégis, jobban, mint az asszonyok a bolt előtt, ijedezek és nem bízom semmiben, röhögök már csak sopánkodás helyett, mint egy középkori bolond, csak nem látom a lánc másik végét, mégis azt hiszem, mindannyian így öregedünk meg. Horváth László Imre
10. Az a tény, hogy szomorú vagy, nem azt jelenti, hogy valami nincs rendjén. Csupán azt jelenti, hogy szomorú vagy. Mindössze azt fejezi ki, hogy ember vagy. Függetlenül attól, hogy pontosan mit is érzel, ez az érzés egyszerûen csak van. Marianne Williamson