Nem voltam hajlandó elismerni, hogy beteg vagyok, úgy éreztem, így időn és téren kívül tudom tartani a betegséget, az így csak a fejemben létezik. Ha mások is tudnának róla, akkor valódivá válna, és egész életemet betegként kellene töltenem.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy éreztem, sírni tudnék, de nem jött ki. Ez egyfajta szomorú betegség, beteg szomorúság, amikor nem is érezhetnéd rosszabbul magad. Szerintem tudod, milyen az. Szerintem mindenki tudja. Charles Bukowski
2. Az én elméletem az, hogy nincsen egészséges ember. Csak betegek vannak, akik nem tudnak a betegségükről, vagy ostoba makacsságból nem hajlandók elismerni, hogy betegek.
3. Nem élhetek tovább a múltban, egy olyan élet után sóvárogva, amelyre már alig emlékszem, és egy olyan élet után kutatva, amelyet igazából soha nem is tapasztaltam meg. A jelenben kell léteznem, ahol tudom, hogy beteg vagyok, ám azt is tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem és megteszek azért, hogy ezt helyrehozzam.
4. Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha felfednék mindent, ami elnyomott és ismeretlen bennem. De sosem fogom megtudni. Rejtőzködve élem az életemet, minden ettől függ, az életem függ tőle.
5. Naivan azt hittem, az egészségügyi rendszer meg tud birkózni a krónikus betegségekkel és fájdalmakkal (...). Hittem benne, hogy a nyugati orvoslás mindenre tudja a választ. Beteg vagy? Van rá gyógyszer! Megmagyarázhatatlan fájdalom gyötör? Van rá válasz - csak tedd ezt és ezt, és tüstént jobban érzed majd magad! Annyira akartam, hogy ez igaz legyen! Szükségem, volt rá, hogy igaz legyen. De természetesen nem így történt.
6. Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hûvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket. Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik. Stephenie Meyer
7. Attól még, hogy beteg vagyok, nem vagyok gyenge. Nem arról van szó, hogy nem találom meg a pozitív dolgokat az életben, vagy hogy a poharat nem látom félig telinek. Azért vagyok beteg, mert van egy betegségem (...). Ha valaki ettől állandóan pozitív és vidám lenne, én személy szerint aggódnék. Már nem érzem szükségét, hogy hazudjak, és úgy tegyek, mintha pozitívan állnék hozzá a betegségemhez.
8. Előbb vagy utóbb sajnos mindenkinek eljön az idő az életében, amikor el kell gyászolnia egy élet elvesztését. Azonban nekem sokáig tartott felismerni, hogy egy másik életet is el kellett gyászolnom - a sajátomat. Vagyis inkább azt, amelyik a betegségeim miatt soha nem lehetett az enyém.
9. Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad. Charles Martin
10. Tudod, nekem olyan a természetem, hogy muszáj mindent elmondanom, ami eszembe jut, mert ha magamban tartanám, beteg lennék tőle. Ha pedig beteg vagyok, akkor nyûgös vagyok, és a nyûgös nőnél nincs ellenszenvesebb. Szilvási Lajos