Nemcsak arra van szükségünk, hogy kétszázszor halljuk az újat, hanem arra is, hogy elfelejtsük, amit a múltban megtanultunk. Nem nulláról indulunk ugyanis: "beprogramoztak" bennünket már a szüleink, a kultúra, amelyben felnőttünk, valamint múltbeli, fájdalmas tapasztalataink. Ne ijedjünk hát meg, ha néha eltévedünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon sokat tanulhatunk a múltból. Könnyen elfelejtjük a leckét, ügyesen eltemetjük a hibákat, úgy érezzük, mintha sosem követtük volna el őket, és így újra meg újra ugyanazokba a tévedésekbe esünk.
2. Az a legjobb, ha a múltat a múltban hagyjuk, ha továbblépünk. Tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor egy olyan jövőbe lyukadunk ki, amit sosem választanánk. A múlt már megíródott, nem változtathatunk rajta, megtörtént, ami megtörtént. De a jövőről még dönthetünk a jó vagy rossz irányba.
3. Mindannyian képesek vagyunk tanulni a hibáinkból. A múltból tanulni azonban nem ugyanaz, mint tetteink túszaként élni. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat, és újra kell kezdenünk.
4. Sokat tanulunk a szüleinktől (...). Nem csak azt tanuljuk meg tőlük, hogyan kell viselkedni, hogyan viszonyuljunk a dolgokhoz, hanem azt is, hogyan tanuljunk az ő hibáikból. Bordán Lili
5. Meg kell tanulni jelen lenni itt és most, hogy ne legyünk sehol máshol; el kell szakadni a jövővel kapcsolatos aggodalmainktól és a múlttal kapcsolatos sajnálkozástól. Elismerem, eleinte nehéz. Annyira hozzászoktunk, hogy a múlton tépelődjünk, vagy megpróbáljunk előre látni. Ritkán vagyunk igazán jelen önmagunkban.
6. A kényszert legalább jól ismerjük. Megszokott dolog - kényelmetlen, de otthonos. A szabadság? Ajjaj! A szabadság újdonság, és mi minden ismeretlentől félünk. Miután nemzedékeken keresztül azt tanították, hogy kötelességeink és szokásaink vannak, nehéz elfogadni, ha valaki választás révén akar cselekedni, vagy szívének ösztönzésére. Márpedig ez életbevágóan fontos volna!
7. Ijesztő lehet rájönni, hogy tévedtél valamivel kapcsolatban, de nem szabad félni meggondolni magunkat, hogy elfogadjuk másként a dolgokat. Tudni, hogy már sosem lesz semmi a régi, jobb lesz, vagy rosszabb. Fel kell adnunk azt, amiben eddig hittünk. Ha elfogadjuk a dolgok állását, és nem azt, amiben hittünk, akkor megtaláljuk a helyünket.
8. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha megtanultuk volna, hogyan kell csinálni, éppen úgy tudnánk emlékezni a jövőre, ahogyan fel tudjuk idézni a múltbeli eseményeket. Persze így, ahogy én elmondom, csupa sületlenség, de tudom, hogy van ennek egy jól megalapozott elmélete is. És hiszek is abban, hogy van bennünk valami, ami csakugyan tudja, hogy mi vár ránk a jövőben. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy miért ódzkodunk néha egyes dolgoktól. Tudjuk, hogy a sorsunk nagy terhet készül a hátunkra rakni, és igyekszünk elhúzódni előle. Agatha Christie
9. Nem tudjuk megváltoztatni a múltban történteket, de nem kell hagynunk, hogy az határozza meg, kik vagyunk. A múltbeli történelmünk befolyásolta, ahogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk - de függetlenül attól, hogy mi történt, és milyen hatással volt ránk, bármikor megtanulhatunk új módokat arra, hogyan legyünk a világban, és hogyan hozzuk ki a legtöbbet az életből itt és most. Russ Harris
10. Nem egyszerû hátrahagyni a múltat, mindent elfelejteni, ami egykor volt. Néha újra át kell élnünk egy élményt ahhoz, hogy tudjuk, hogy az egykor meghozott döntésünk valóban helyes volt-e.