Nemcsak az embernek van lelke, hanem az egész természetnek is, és a természet olykor csodálatos jelenségekben juttatja kifejezésre az emberekkel való kapcsolatát.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi lélek a természet legérdekesebb dolga, és a legjobb dolog, amit az ember tehet, hogy meggyógyítja a beteg lelkeket. Hermann Rorschach
2. A természet az emberi természetet is felemeli.
3. A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára. Szent-Györgyi Albert
4. Ahhoz hogy megértsük, Isten hogyan vezet bennünket a szellemünkön keresztül, először meg kell értenünk az ember természetét. Az ember szellem, van lelke, és testben él. Kenneth E. Hagin
5. A természetnek is van termékenyítő szelleme, mint az embernek, aki a természet gyermeke, és aki felleli ezt a szellemet és leheletében fürdik, az osztozik örök életében. Henry Rider Haggard
6. Nem csak az ember tanulmányozza a természetet; a természet is tanulmányozza az embert; úgy, hogy próbára teszi. Osvát Ernő
7. Az emberi szellemtől született mûvészet tartalmazza a természet szépségeit is, mivel az ember a természet része. Ennek következtében az emberi szellem bekerül egy evolúciós folyamatba, gondolkodásának állomásai pedig a korszellemekhez igazodó mûalkotások. Weber Kristóf
8. Az ember és a természet felbonthatatlanul összekapcsolódik és közös végzethez van kötve. Paramahansza Jogananda
9. Az emberi természet nem eredendően ilyen vagy olyan, hanem rengeteg dolog formál minket, és képesek vagyunk változtatni. Ez sokszor akarat, támogatás kérdése is persze. Al Ghaoui Hesna
10. Nekem úgy tûnik, hogy az egész természet annak a szellemnek a mûve, melynek a saját létünket is köszönhetjük. Ha valóban a szemünk előtt tartjuk a gondolatot, hogy ugyanarról az értelemről van szó, ugyanarról a teremtő erőről, mely a külső természetben és a saját gondolkodásunkban, érzéseinkben is megnyilvánul, akkor úgy éljük meg a természethez való kapcsolatunkat, mint létezésünk nagy harmóniájának részét, nem pedig úgy, mintha egy igen erős hatalom szellemiségének anyagi következménye lennénk. Hans Christian Oersted