Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kellene tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig szaladunk, egyszer ezért, máskor azért. Végeredményben mindegy, ugyanazt a célt közelítjük meg mindkettővel. Lehet, hogy nincsenek is célok, csak szaladunk, azután megállunk valahol, azt hisszük, hogy révbe értünk, majd újabb lendülettel nekivágunk, talán épp oda, ahonnan elindultunk. Lakatos Menyhért
2. Különböző emberek különböző dolgokat végeznek szívesen. Mindannyian más irányba haladunk, más-más sebességgel. Andrew Matthews
3. Az ember félrelép, aztán elrendezi, és úgy dédelgetjük a saját kis gyávaságunkat, mint valami házi kedvencet. Cirógatjuk, idomítgatjuk, ragaszkodunk hozzá. Ilyen az élet. Vannak a bátrak, és vannak a megalkuvók. Anna Gavalda
4. Az út talán egyenesnek tûnik, ha visszatekintünk. Útközben azonban gyakran eltévedünk.
5. Elindulunk, és járunk az úton, Valamit várunk, s azt kergetjük folyton. Az időnk rövid, mégis lehet esély, Hogy teljesül egy álom.
6. Az ember teszi, amit kell, aztán történnek dolgok. Jó dolgok és rossz dolgok egyaránt. Így megy ez. Talán megszenvedjük, de okkal, jó okkal, és aki panaszkodik miatta, annak fogalma sincs, mit jelent élni. Paul Auster
7. Nézzük meg magunkat. Folyton rohanunk, folyton loholunk, folyton késésben vagyunk. Emberek vagyunk, ez mégis embertelen. De néha egy picit minden lelassul, és helyre kerülnek a dolgok. Rátalálunk arra, akit a sors rendelt nekünk, és végre tartozunk valakihez.
8. Sokféle ember szaladgál ezen a világon, s ez így van jól, mert ha minden ember egyforma lenne s egyformán viselkedne, elpusztulnának az unalomtól. Edgar Wallace
9. Mi értelme azon merengeni, miért alakultak úgy a dolgok, ahogy? Az ember az, aki megteszi, ami tőle telik, és ezzel jól is vagyunk. Fredrik Backman
10. Sok ember semmire sem megy a munkájával, mert túl sok időt tölt a munka végzésével. Időnként fel kell emelnünk a fejünket, hogy körülnézzünk. Észrevehetjük, hogy a csorda továbbvándorolt, miközben mi buzgón legelésztünk, és most ott állunk egyedül, elfelejtve.