Némelykor elkapja az embert az élet sodra, de csak a testét; betelik a sorsa, s az egész mégsem valószerû, csak azon veszi észre magát, hogy minden valahogy elsuhant fölötte.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember sorsát néha telibelöki a véletlen. Aztán csak néz, és azt sem tudja, hogy került ebbe a helyzetbe.
2. Az ember néha, nagy fordulatok pillanatában, érzi is, mint valami hirtelen támadt testi elváltozást, hogy egyszeriben megfordult a sorsa. Szabó Magda
3. Néha egy erős fuvallat szárnyára kapja az embert, és csak röpíti magával az ismeretlenbe. Bár felkészületlenül éri, mégis talán jobb helyen teszi le, mint hinné. Nora Roberts
4. Amikor a halál elragadja az embert, mindig az élet végének emez oldaláról ragadja el. Hátulról tör rá a halál, s itt éri utol még életében. William Faulkner
5. Veszélyes, ha beszippantja az embert egy idegen sors. Elveszítheti saját magát.
6. Maga az ember sokszor nem is sejti, mi történik vele, vagy teljesen hamisan láthatja azt, ami történik, miközben az eseményeket a saját világfelfogása szerint próbálja rendezni. De a sorsnak saját logikája van. Dmitry Glukhovsky
7. Ha sorsa szenvedéssel sújtja az embert, akkor ebben a szenvedésben is feladatot kell látnia (...). Az embernek a szenvedéssel szemben is át kell küzdenie magát annak tudatáig, hogy ezzel a szenvedésteli sorssal is úgyszólván egyszeri és egyedülálló lesz az egész világmindenségben. Ezt a sorsot senki nem veheti le a válláról, nem szenvedheti el helyette. Abban azonban, ahogyan ezt a szenvedést elviseli, benne rejlik egy kimagasló teljesítmény egyszeri lehetősége is. Viktor Emil Frankl
8. Az élet néha nagyon megtréfálja az embert, amikor képzelgései tárgyával egy fatális kaland során váratlanul szembesíti. Bodor Ádám
9. Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és felborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert. Wass Albert
10. Az élet nem más, mint előre nem látható események véletlenszerû szövedéke. A halál pedig viharfelhőként lóg az ember feje fölött, és időnként figyelmeztetés nélkül lecsap belőle a villám, ami csak fájdalmat és szenvedést hoz. Arnaldur Indridason