Néha egy erős fuvallat szárnyára kapja az embert, és csak röpíti magával az ismeretlenbe. Bár felkészületlenül éri, mégis talán jobb helyen teszi le, mint hinné.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elhatározás csak a kezdet. Az embert, amint határoz, nagy erejû áramlat ragadja el, és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott. Paulo Coelho
2. Némelykor elkapja az embert az élet sodra, de csak a testét; betelik a sorsa, s az egész mégsem valószerû, csak azon veszi észre magát, hogy minden valahogy elsuhant fölötte. David Herbert Richards Lawrence
3. Az élet néha nagyon megtréfálja az embert, amikor képzelgései tárgyával egy fatális kaland során váratlanul szembesíti. Bodor Ádám
4. Ha az ember eltéved, vagy elviszik, és maga sem tudja, hol van, akkor is van valahol. Csak éppen nem ott, ahol lennie kéne. Jodi Lynn Picoult
5. Váratlan események váratlan lépésekre késztetik az embert. Cassandra Clare
6. De néha mintha érezném az örvényt, és szédülök, mint akit elkapott, vágy és félelem hullámverésében elfelejtem, miből és hol vagyok. Kiss Judit Ágnes
7. Veszélyes, ha beszippantja az embert egy idegen sors. Elveszítheti saját magát.
8. A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.
9. Az ember sorsát néha telibelöki a véletlen. Aztán csak néz, és azt sem tudja, hogy került ebbe a helyzetbe.
10. Az ember olyan, mint a falevél, az őszi szél kénye-kedve szerint viszi, ahová akarja. Ha a gyepre ejti, ott marad, ha meg a sárba dobja - ott ragad. Boleslaw Prus