Néztem a csillagokat a domb tetején, Arra gondoltam, hogy pont te meg én - Hogy mennyire véletlen ez az egész, Hogy én jöttem, nem pedig egy bolgár tengerész.

Kapcsolódó idézetek

1. Én jöttödre vártam, s te megérkeztél. Jöttödre vártam, s tudtam, aki érkezik, tovább is áll. S hogy a kettő között a szívemen áthaladtál? Részemről a szerencse. Albert Tímea
2. A jó- és a balszerencse olyan véletlenül éri az embert, mint ahogy a felhők vonulnak az égen. Mivel tudom ezt, nem döbbent meg túlságosan a rossz, de a jó kellemes meglepetést okoz. Charlie Chaplin
3. Épp együtt állnak a csillagok, És az ég is felhőtlen. Azt hittem, gyerek maradok, De már félig felnőttem. Ideje élni, félni úgyis késő volna már.
4. A sors nem kényszeríti az embereket arra, hogy elszakadjanak egymástól, sőt ellenkezőleg, inkább összehozza őket. Az, ami valóban szép volt eddigi életemben, mind véletlenül került az utamba. Az is véletlen volt, hogy veled találkoztam, ám nyomban felismertem benned a sorsomat.
5. Hogy honnan tudom, hogy te engemet? hát tudod úgy alakultak a felhők hogy összeszerelmezték az egemet.
6. A barátomnak tartalak és az emberek nem véletlenül kerülnek egymás életébe. Talán meg kell tanulnom valamit, vagy talán neked. De bármi is az, rám számíthatsz.
7. Nem a csillagokban hittem én, ahol meg van írva az emberek sorsa előre, hanem magamban, jellememben, adottságaimban, amelyek úgy hatnak, hogy egyazon helyzetben csak egyféleképpen tudok cselekedni, de ugyanakkor a révükön mindig is csak egyazon helyzetbe kerülök. Szobotka Tibor
8. Egy vándor vagyok, nehezen megérthető, De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető, Csak sodródok az árral és pont, mint egy folyó, folyok, Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog. Follow the Flow
9. Nagyon örülök neki, hogy összehozott minket a sors; remélem, tudod. Fényt hoztál az életembe.
10. Te véletlenségből születtél annak, aki vagy; én magamtól lettem azzá, aki vagyok. Ludwig van Beethoven