Nincs nagyobb akadálya az isteni kegyelemnek, mint az idő. És nemcsak az idő, hanem az ideiglenesség is. Nem csupán a dolgok mulandósága, de az érzelmeké, és nem csupán az érzelmek mulandósága, hanem az idő mocska és bûze.

Kapcsolódó idézetek

1. Időre szükség van. Az idő kegyelem, hősiesség nélküli és jóságos, ha tiszteljük és serényen kitöltjük; csöndben gondoskodik, magával hozza a démoni közbelépést. Thomas Mann
2. Mivel az idő az egyik embertől a másikig és az egyik helyzettől a következőig változik és alakul, nincs más választásunk, mint arra következtetni, hogy nem valóságos. Az idő egyáltalán nem állja ki az állandóság próbáját. Az idő illúzió, mert érdekes módon: az idő egyáltalán nem állja ki az idő próbáját. Mo Gawdat
3. Az idő olyasvalami, amit senki nem tart tiszteletben manapság. A szerető szívnek ki kell állnia az idő próbáját. Benne lakozik az erő, hogy várakozzon, hiszen nem fél az időtől. Csak szeretni tud, csak arra képes, méghozzá örökké.
4. Furcsa dolog az idő. Nem azért, mert múlik. Azért se, mert esetleg sok idő múlik el, nagyon lassan. Vagy fordítva. A idő akkor válik iszonyúvá, amikor érzi ugyan az ember, de nem tudja mérni. Bor Ambrus
5. Az idő (...) túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít. Henry Van Dyke
6. Az emberi idő puszta formalitás, merő kényelmetlenség. (...) Eljön még a nap, amikor túllépünk az órán, és felfogjuk, hogy a tér és az idő voltaképpen egy és oszthatatlan; nincs közöttük korlát. Az ég és a föld egyetlen egész két fele, kölcsönösen összekapcsolódnak, és végtelen számú egybeesés van közöttük, még a legkisebb dolgokban is.
7. Az idő nem hit kérdése. Az idő feledés kérdése. Hogy nem veszed észre, ahogy a távolban, a háttérben elszöknek előled az egyforma napok. Amikor valami mással törődsz, amikor valamit alkotsz, amikor belefeledkezel abba, hogy létezel, és nem magaddal törődsz. Hartay Csaba
8. Az idő végtelen, az idő rajtunk kívül létező, nem fogyhat el, nem veszíthetjük el, nem állíthatjuk meg. Velünk vagy nélkülünk, az idő halad.
9. Egy pillanatnyi öröm vagy bánat is megtanít arra, hogy az idő képlékeny. Vannak érzelmek, melyek felgyorsítják, mások lelassítják; néha úgy tûnik, hogy elveszett - mígnem egyszer csak tényleg elvész, és soha nem tér vissza.
10. Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget. Kolozsvári Grandpierre Emil