Noha a háborús propaganda egész népcsoportokkal szemben vált ki gyûlöletet, a háborúk általában egy-egy kisebb elit csoport mesterkedései.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden háborút a múlt igazol, de különböző múltak nem léteznek. Alapvetően minden háború megtervezett, hogy a társadalmat az éhhalál szélén tartsa. A háborút az uralkodó csoport vívja az alárendelt ellen, és a célja nem a győzelem. George Orwell
2. A propaganda célja, hogy az emberek egyik csoportjával elfeledtesse, hogy a többi csoportot is emberek alkotják. Aldous Huxley
3. A háború nem más, mint tömegek egymás elleni cselekedete, s mint ilyen, alapjában különbözik a vadászattól.
4. Azért léteznek háborúk, mert az elit további anyagi előnyökre vágyik. A háborúk indoklására és az erők feltüzelésére az elit kitalálta a gyûlöletet, amely a szeretetre - a család vagy a haza szeretetére - alapul.
5. Minden háború csak halált hoz, sok-sok ember halálát, akiknek dolgozni kellett volna, és nem meghalni. És szegénységet hoz, csapást, nyomorúságot. Akár megnyerik, akár elvesztik, a háborúban csak veszíteni lehet. Wass Albert
6. Azok között a népek között, amelyek hosszan háborúskodnak egymással, mindig szoros kapcsolat jön létre. A háború olyan kötelék, amely épp azokat fûzi össze, akiket elválaszt egymástól. Joseph Joubert
7. A háború sajátságosan emberi tevékenység, és azt hiszem, hogy amíg lesznek emberek, addig lesznek háborúk is.
8. A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyûlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak. George Orwell
9. Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "Háború" van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerû emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Õk az eszközök, és ők az áldozatok. Fekete István
10. A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett. Karl Kraus