Ó, száradj fel csillogó könny, mi a katona arcát nedvesíted. Szerető gyerekeid meghallják, kikben vigaszod keresed. Együtt érző törődéssel karjuk köréd csúsznak, mert nem tudják elviselni, ha apjukat sírni látják.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretnék könny lenni az arcodon, hogy megértsem a lelked, átsegítselek a harcodon.
2. Igen, sírok. Férfi létemre. Hát a férfinak nincs szeme, a férfinak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a tél és nyár hûti és hevíti, mint a nőt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is? Miért ne sírhatna a katona is? Mert az férfiatlan? Miért lenne férfiatlan? August Strindberg
3. Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed, Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled! Az út most kettéágazik, sok minden változik, Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
4. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
5. Ne sírj! Szép az ismeretlen, amikor a felfedezésére indulunk. Harcolni fogok a hazámért. Ne nézd a szememet, mert örömömben sírok, hogy teljesíthetem a feladatomat, és bánatomban, hogy te könnyezel. Consuelo de Saint-Exupéry
6. Mikor a nevem meghallod, könnybe lábad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér, ott nevetek feletted! Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikrából vad tûzvihar lesz, nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Children of Distance
7. Téged szeretni áhítat, imádság, Te hoztad lelkem vágyó jobbúlását, Elszúnyad lelkem gőgös indulatja, Szelíd szemed álomba csókolgatja. Téged szeretni édes enyhülésem, Vihar múltán a napsugár jósága, Vihar könnyétől még nedves vetésen Szelid harang hálát-adó imája.
8. Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem! S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell, hogy mindenünnen lányok jaja kel s csurran szemükből fényes gyötrelem. Dante Alighieri
9. Valahányszor anyám jut eszembe, Fájó könnyek gyülnek a szemembe És keblemből sóhaj tör elő. Jó anyám, hogy vágyódom utánad S álmaimban fonódik reám csak Két karod, a forrón ölelő...! Morris Rosenfeld
10. Felszárítom könnyeim, Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen. Tálcán kínált szerelem, Azt hiszed, már tiéd a győzelem. Edda