Odakintről mindenfélét láthatsz, amit középen soha. Hatalmas dolgokat, amilyeneket álmodni sem lehet. A peremen kapaszkodók látják meg ezeket legelőször.

Kapcsolódó idézetek

1. A lehető legközelebb akarok maradni a peremhez, anélkül, hogy túlbuknék rajta. Onnan sok olyasmit lehet látni, amit középről nem. Kurt Vonnegut
2. Amit lehetetlennek hívnak, az, amit még sosem láttak.
3. Az arcod mellett suhan el ez a riadt tekintet, de egyelőre nem fordulsz meg, szoktatod magad az új felismeréshez, amit mindig is sejtettél, de talán sohasem érezted még ilyen tisztán; hogy elbeszélt életbe te is bele vagy keveredve, azt nem lehet személytelenül meglesni egy kulcslukon át; a hősök visszanéznek rád, és akarnak tőled valamit, néha olyan erővel, hogy emléküket még az álmaiddal is magaddal viszed. Müller Péter
4. Látni, ahogy az emberek a lelkük mélyére ásnak, hogy olyasmiket hozzanak felszínre, amiről sohasem hitték volna, hogy bennük lakozik. Richard Osman
5. Van, aki élete során sosem emeli fel a tekintetét a földről. Mások repülésről álmodnak. Joanne Harris
6. A börtön maga a pokol, és amikor kijössz, látod, hogy az élet megy tovább. Nem találod a helyed a családod körében, és idegennek érzed magad. Mindenki, akit szerettél, hirtelen ismeretlenné válik.
7. Ha baj éri az embert, sohasem tudja pontosan, mivel néz szembe. Kénytelen sötétben tapogatózni. A rettegés falat von köré, akárhogy is próbál, azon nem láthat túl.
8. Álmunkban néha egy egészen más világ is megmutatkozik, egy élettel és tarkasággal teli világ. Éppen a nagyon beszûkült környezetben élő, mások által befolyásolt és szorongatott embereknél tárul fel olyan távlat, amelyben az álmodó szabadnak és fantáziadúsnak érzi magát. Az álom így mutatja meg nekünk a belső kincset, melyet tőlünk senki nem rabolhat el. Anselm Grün
9. Némely dolgoknak nem tudsz a mélyére hatolni - és ha beléjük hatolsz is, azt kell látnod, hogy soha nem is volt mélységük. Jasmin B. Frelih
10. Nem tudom nektek elmondani, milyen érzés egy olyasvalaki mellett feküdni a kórházban, aki képtelen aludni a fájdalomtól. Nem tudom leírni, pedig birtokában vagyok a szavaknak. Testközelből látni a valóságos szenvedést, premier plánból figyelni az élet valódi arcát... rettenetes. Tudni azt, hogy velem is megtörténhetne mindez, hogy kínok között fekszem, és úgy halok meg, hogy rimánkodom a megváltásért, egészen más perspektívába helyezi mindazt, amit eddig a létezésről gondoltam. Szentesi Éva