Az arcod mellett suhan el ez a riadt tekintet, de egyelőre nem fordulsz meg, szoktatod magad az új felismeréshez, amit mindig is sejtettél, de talán sohasem érezted még ilyen tisztán; hogy elbeszélt életbe te is bele vagy keveredve, azt nem lehet személytelenül meglesni egy kulcslukon át; a hősök visszanéznek rád, és akarnak tőled valamit, néha olyan erővel, hogy emléküket még az álmaiddal is magaddal viszed.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszer sem tapasztaltad még azt, hogy egy benned élénken élő emlékedről kiderült, hogy hamis? Hogy egy álomról határozottan úgy érezted, valóban átélted? Hogy igaznak hittél valamit, amiről kiderült, hogy kitalált történet? (...) Nem tudjátok megkülönböztetni a valós emlékeiteket a hamisaktól, mégis ragaszkodtok ahhoz, hogy fontosak, és az életetek függ tőlük. Ken Liu
2. Az a legjobb benne, hogy amikor a szemébe nézel és ő visszanéz a tiédbe, minden olyan furcsának tûnik, mert erősebbnek érzed magad és gyengébbnek is ugyanakkor. Izgatott vagy és ugyanakkor rémült is. Az az igazság, hogy nem tudod, mit érzel, csak azt, amivé válni akarsz. Ez olyan, mintha elérted volna az elérhetetlent, de még nem voltál felkészülve rá.
3. Látsz egy ajtót és be akarsz lépni rajta, hogy magad mögött hagyd. Megteszed, de visszavisz ahhoz a perchez, és megint meglátod az ajtót, és tudod, hogy úgysem fog sikerülni, de bízol benne. Így hát megint belépsz rajta, és minden alkalommal visszatérsz ahhoz a szörnyû perchez. És folyton újraéled, így inkább nem nyitod ki többet az ajtót. És tétlenül vársz. De biztosíthatlak: az egyik ajtó kivezet, barátom.
4. Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami vagy aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz, mely után nem hajolsz le, egy napon bekéredzkedik életedbe... Igen, az élet egészen olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a jó regényekben. (...) Akkor észreveszed, hogy a nő, akit szeretsz, fütyül reád, hiába bûvölöd hidegséggel, a pénz, melyért megdolgoztál, bírói és ügyvédi erőlködés árán sem tér meg hozzád, a siker, mely után nem nyúltál, de megérdemelnéd, gőgösen elhajt melletted, ölében valamilyen ringyóval. Ilyenkor pislogsz, nem érted. Nehéz ez. Márai Sándor
5. Az élet néha egy szempillantás alatt fordulatot vehet, és mindaz, amit nem látsz vagy nem akarsz látni, hirtelen a képedbe bámul. (...) Ilyenkor hirtelen minden a helyére kerül, még akkor is, ha másképp alakulnak a dolgok, mint hitted.
6. Egyszer csak felbukkan valaki, és olyasmit mûvel veled, amit korábban már sokszor elszenvedtél. És bár nem érzel semmit az illető iránt, ugyanazt a reakciót indítja be benned, mint a régi élmények. Oravecz Nóra
7. A meglepetések elrejtőznek, azért meglepetések. (...) A váratlan események gyakran jó történetekké alakulnak, és mindig nosztalgia lengi őket körül, mivel ugyanolyan kedvesen mesélik újra meg újra, mint a régi emlékeket... A meglepetésekkel nem ez a helyzet. (...) Egy napon berobbannak az életedbe. Tore Renberg
8. Felnőttel is megesik néhanap; olykor-olykor a nagy cinikusok is azon kapják magukat, hogy olyan magától értetődő bizalommal fogadnak be valakit, mint kölyökkoruk óta sem. Valami furcsa, jóságos kábulat ez: a szem tágra nyílik, hogy többet elnyelhessen, a szív és a lélek összekoccanás nélkül, egyként éli át a szeretet áramlását, e keringés nagyszerû melegségét. Vavyan Fable
9. És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
10. Amit emléknek nevezel, itt él, és hat időtlenül és elevenen, és formálja az életet. Nehéz elképzelni, hogy jelenlegi életed minden pillanatát nemcsak a múltad sugallja, hanem a jövőd is: sejted, hogy mivé kéne lenned, de nehezen sikerül. Az emlékek nemcsak a múltból tolnak, hanem húznak is a jövőből. Müller Péter