Oh, nem volna az én Epedésem oly nagy: Ha legalább csak azt Tudhatnám, hogy hol vagy; Sugarát az alkony Maga után hagyja... Hogy tûnt el nyom nélkül A szépségnek napja!

Kapcsolódó idézetek

1. Miért az ezernyi szépség, a fák, miért az utca, mely mintha arra várna, hogy újra kiskölyökként fussad át, miért a kérdés annyi más helyett, miért a nap, mely újra elveszett? Miért a Minden - kérdezed, haver: s észre sem veszed: ekkor illan el.
2. Olyan vagy, mint az őszi nap: sajnálod tőlem sugarad. Pedig, ha rám sütne szemed, nem szólnék róla senkinek.
3. Óh hogyha én is ilyen szépen távozhatnék el, mint ahogy elpihen a Nap sugára! Óh hogyha én is ennyi fénysugárzó felleges mûvészettel merülhetnék alá a föld reménytelen porába!
4. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Ady Endre
5. Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most - mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk... Kaffka Margit
6. Jó újra látni téged (...). Nélküled olyan értelmetlenül telnek el a napjaim. Szürkébb lett a világ.
7. Elkoptam. Nézz rám. Nézz felém, Itt állok és nem is tudom, Éltem delén, vagy estelén, És azt hittem, hogy rádnyitok, Te iszonyu, te nagy titok... Tóth Árpád
8. De ha lemegy a nap, már nem nagyon ismersz rám. Becsukott szemmel zuhanok a fény után. S míg a pohárban el nem olvad a jég, addig egy kicsit megint olyan leszek, mint rég. Ismerős Arcok
9. Mikor először tûnt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyûség: meglep, megállít és kísért. William Wordsworth
10. A világban (...) számtalan szépség van, amiket magamba gyûjthetek, s eggyé válva szépítik az életet. De hiába minden szépség, ha a legfontosabb hiányzik belőle. Mert akkor ízetlen, használhatatlan, élvezhetetlen az egész. Ha te hiányzol belőle. Csitáry-Hock Tamás