Olyan nőkkel szemben, akiknek csak a külseje tetszik, akikről kiderül, hogy se szívük, se lelkük, olyan gonosz tudok lenni, mint maga az ördög. Nem bírom a közönségességüket, a kicsinyességüket, a butaságukat, a szeszélyeiket. De a tiszta szemûekhez, a tiszta szívûekhez, az őszinte szavúakhoz, a törhetetlen jellemûekhez - azokhoz, akik gyöngédek, mégis szilárdak, hajlékonyak, de következetesek - igenis gyöngéd és hûséges tudok lenni.

Kapcsolódó idézetek

1. A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket. Én nem hibáztatom a férfiakat. Magam is ezt tenném. Nem szeretem azokat az embereket, akik öregek, csúnyák vagy betegek, vagy akik nyavalyognak a bajaik miatt, vagy akik nevetségesek, és páváskodnak, megjátsszák, hogy milyen fontos meg értékes emberek. Azt mondod, kegyetlen vagyok? A világ kegyetlen! S előbb-utóbb velem is kegyetlen lesz! Agatha Christie
2. Aki férfi, az hûséges. Elveihez, ígéreteihez, önmagához, céljaihoz, és a nőhöz, akit szeret. Önmagát csapja be, és csalja meg, ki mindezt megszegi.
3. Nem viszonyulok ellenségesen az emberiséghez mint olyanhoz. Valójában kifejezetten melegszívûén viszonyulok az emberekhez. Csupán az egyes emberekkel vannak problémáim. Némi szkepticizmussal szemlélem az emberek mozgatórugóit és a jellemüket, és ez a kritikus megközelítés gyakorta harsány ítélkezésbe torkollhat. Különösen kemény vagyok azokkal az emberekkel szemben, akik nem értenek egyet velem számomra fontos morális vagy politikai kérdésekben. Ha egyszer az ideológiai határmezsgyém túloldalára kerülnek, attól kezdve nemigen tudnak nagyvonalú vagy rokonszenvező gondolatokat ébreszteni bennem. Robert Wright
4. Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj` az ördög, olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék s nem volna szabad vakaróznom. Petőfi Sándor
5. Rosszmájú embereknek, akik szeretnek mindenen csúfolódni, nagy gyönyörûség lehet, ha ismerik egy asszony titkát, ha tudják, hogy a szemérmessége hazug, hogy szelíd arca mély gondolatot leplez, hogy tiszta homloka mögött valami szörnyû dráma lappang. De vannak viszont lelkek, akiket az ilyen látvány őszintén elszomorít és sokan a nevetők közül is, ha otthon egyedül vannak a lelkiismeretükkel, megátkozzák a világot és megvetéssel illetik az ilyen asszonyt. Honoré de Balzac
6. Ne háborodjunk fel az embereken, amikor azt látjuk, hogy kemény szívûek, hálátlanok, igazságtalanok, dölyfösek, és csak önnönmagukat szeretik, másokkal pedig nem törődnek: ilyenek, ez a természetük. Felháborodni ezen, az olyan, mintha nem bírnánk elviselni, hogy a kő leesik, vagy a láng felfelé tör. Jean de La Bruyére
7. Tudod, nekem olyan a természetem, hogy muszáj mindent elmondanom, ami eszembe jut, mert ha magamban tartanám, beteg lennék tőle. Ha pedig beteg vagyok, akkor nyûgös vagyok, és a nyûgös nőnél nincs ellenszenvesebb. Szilvási Lajos
8. Nézd csak, milyen messze vagy még az igazi szeretettől és alázatosságtól: amely senki másra nem néz haraggal, méltatlankodással, csak önmagára. Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti. De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, s valóban férfira való tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek észjárása más, mint a miénk. Kempis Tamás
9. Nem vette még észre, mennyivel jobban szeretik a férfiak a buta nőket, mint a nagyszerûeket? A buta nővel nincs probléma, nincs lelki vívódás. Butaságból hû, butaságból csal meg, butaságból jó, butaságból kegyetlen, akármit csinál, butaságból teszi. Még el sem követte a hibát, és már megvan rá a diadalmas mentsége: az, hogy buta. Eleve föloldjuk összes bûnei alól. Heltai Jenő
10. Vannak olyan asszonyok (...), akikkel szemben hiába is erősködik az ember. Akiket sem rábeszélni, sem rászedni, sem megfélemlíteni nem lehet. Agatha Christie