Olyan üresnek éreztem magam, hogy már attól féltem, egyszer csak elvisz a szél. Hogy olyan leszek, mint egy elszabadult héliumos léggömb, ami olyan messzire emelkedik föl, hogy hiába rikító a színe, mégis belevész a levegőébe. (...) Akkor ébredtem rá, miből lesznek azok a kóbor ballonok az égen: a ballon a szerelem, ami kicsúszott a kezünkből.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékszem arra a pillanatra, amikor ráébredtem, hogy felszabadítottad bennem azt, amit csak a szerelem képes szabaddá tenni. Hogy teljes valódat nekem adtad. Önzetlenül. Fenntartások nélkül. Valami hirtelen átjárt ettől az ajándéktól. Valami, ami olyan mélyen volt bennem, ahová a szavak már nem érnek el. Ahol elbuknak a kifejezések. Ahol nincsenek titkok. Ahol csak te és én vagyunk, meg az egész, amit ketten együtt alkotunk. Charles Martin
2. Keresni kellett volna valakit, akit végre igazán szerethetnék, méghozzá baj nélkül, nyûg nélkül? Olyan szeretetről ábrándoztam, amely könnyû és habos, nem terhelő, s oly egyszerûen ömlik át a szívbe, mintha napfény érné, s oly édesen és tisztán csorran, mint a méz. De hát hol van ilyen? Akkor már tudtam én, hogy ilyesmi nem létezik. Füst Milán
3. A romantikus szerelem teljesen érthetetlen volt számomra. Gyakran gondoltam rá: Mi volna, ha romantikus szerelembe esnék? Milyen volna az, milyen volna az íze, a szaga? Milyen gondolatokat ébresztene az emberben, ha szerelmes volna valakibe és tudná, hogy viszontszeretik? Csak azt tudtam, bárcsak megismerhetném ezt az érzést. De féltem is tőle: lehetséges, hogy csodálatos, de egyúttal ijesztő érzés is lenne. Ugyanis előbb-utóbb mindent elvesztünk, amit az élettől kapunk. Egyszer mindentől el kell búcsúznunk.
4. Olyan boldog voltam, amikor először láttam. Aztán egyszerûen kicsúszott a kezem közül. Elvesztettem az életem (...). Nem éreztem az étel ízét, amit a számba vettem. A víz nem oltotta a szomjamat. Amikor újra láttam, a szívem hevesebben vert. Miatta új életre keltem.
5. A jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerûen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak.
6. Elmenni messze, magasba felrepülni, csapódni kőhöz, üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Kormorán
7. A zseblámpámból kifogyott az elem. Most is emlékszem rá, milyen szaporán vert a szívem, ahogy lépkedtünk a fák között. Ott voltam a sötétben, kézen fogva a fiúval, akit szeretek. Tudtam, hogy elolvadok, ha hozzám ér. Ismeri ezt az érzést? Amikor öt percet sem bír ki nélküle? Amikor mindenről ő jut az eszébe? Amikor csinál valamit, és az első gondolata az, hogy: "Õ vajon mit szólna hozzá?" Õrült egy érzés. Csodálatos, de egyben fájdalmas is. Olyan félelmetesen sebezhető lesz tőle az ember. Harlan Coben
8. A szerelem voltaképpen egy meghatározhatatlan, éteri és érzékelhetetlen vágy a gyermekkorhoz és az anyai gyöngédséghez való visszatérésre, és abból a hiú reményből táplálkozik, hogy ezt az eltûnt boldogságot elő lehet halászni a lét kezdeteiből. Jose Rodrigues dos Santos
9. Alig beszéltünk, s ha szóltunk egy-egy szót, halkan suttogtunk és a szívünk hallhatóan dobogott. Oly fenségesen komolyak voltunk, mint az égbe nyúló nagy hegyek és oly ártatlanok, mint az alvó gyermekek. A csókjaink holdfényből szőtt csókok voltak. És én úgy éreztem, hogy sohasem volt még a világon és nem lehet ezentúl sem soha a mienkéhez fogható boldogság... Herbert George Wells
10. Tudtam, mit szeretnék az élettől, és úgy tûnt, kizárt dolog, hogy ne kapjam meg, amit szeretnék. Azt akartam, hogy szeressenek és csodáljanak. Nagy, virágdíszes esküvőt akartam, amikor az egész város engem bámul, amint apám karján az oltárhoz lejtek, és mindenki azt gondolja, hogy életében nem látott még ilyen gyönyörû teremtést, mint én. A csodálat úgy kellett nekem (...), mint a levegő. Buta voltam és sekélyes, de elégedett. Stephenie Meyer