Olyan vagyok, mint az óceán, nálam is megvan a dagály és az apály órája; apálykor láthatók szennyes mélyeim, de amikor a tenger vize visszaáramlik, csak a hullámaimat látni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő nem csak egy irányba mehet. Az idő olyan, mint a tenger, tele ezernyi áramlattal. A tenger nem csak előre, de hátra és oldalra is mozoghat. Maria Gripe
2. A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tûnt, és ez ismétlődik újra és újra.
3. Jöjj hozzám, de ne mint folyó, mi készséggel siet, hogy elvesszen a széles óceánban. Úgy jöjj hozzám, ahogyan dagály önti el a partot, csordultig duzzasztva a sekély öblöket csillámló csönddel, míg föld és óceán egybeforr.
4. Olyan vagyok, mint egy szörfös. Eleinte csak evez az ember, és folyton leesik a deszkáról, de ahogy telik az idő, meg tudja lovagolni a nagyobb hullámokat is. RM
5. Az élet olyan, mint a hullámok, némelyikük átutazza az egész óceánt, míg mások két-három finom mozdulat után kifutnak a partra. Sara Crowe
6. Az idő csak látszatra folyam. Inkább hatalmas táj; ami mozog, az a mi szemünk. Thornton Niven Wilder
7. Lám, hiába ragaszkodunk foggal-körömmel a magunk fájó, keserédes emlékeihez, annak az emlékéhez, aki itt hagyott minket - mi mégiscsak itt vagyunk, ebben a világban. Az élet pedig olyan, mint a dagály: először észre sem venni, hogy történik valami, aztán egy nap arra ébredünk, hogy mennyire lerombolták a hullámok a fájdalomból rakott partfalat. Jodi Lynn Picoult
8. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
9. Az óceánt akarta látni, mert azt remélte, a hullámok ugyanúgy lecsiszolják az elméjéről az idegesség, a feszült nyugtalanság nyomait, ahogy simára koptatják a legkeményebb, legfurcsább alakú sziklákat; azt remélte, hogy a víz kimossa a szívéből a fájdalom szúró szilánkjait. A tengertől azonban üzenetet kapott, a hullámok azt súgták neki, hogy az élet nem egyéb értelmetlen mechanizmusok ismétlődésénél, amelyeket hideg-rideg, könyörtelen erők mozgatnak. A víz látványa - ahelyett, hogy nyugalmat és békét költöztetett volna belé - reménytelenséget csöpögtetett a lelkébe. Dean Ray Koontz
10. A napkorong felbukkan a messzeségben, és a fénysugarak követhetetlen gyorsasággal végigbukfenceznek az óceán fodrain, hogy egyetlen szeszélyes ugrással az ablakomban teremjenek, és elvakítsák álmos tekintetem. (...) Olyan ez, mintha az álmaim véletlenül átcsúsztak volna velem a valóságba, ott keringenének körülöttem, a szempilláim, az ajkam simogatnák, hívnának a túlsó partra. Álom és valóság között lebegve szárnyaira emel ez az édes áramlat - elhiszem egy pillanatra, hogy valahol, túl a tengereken, tényleg létezik az az álomvilág. Én tudom. Én már jártam ott. Gaál Viktor