Ugrás a tartalomra
-
-
-
Már most tudom, hogy józanságod lázadni fog ellene, nevetsz majd zavarodban és legyintesz, hogy ez csak mese, ostobaság, de csak azért, mert közben lelked mélyén beleborzongsz a rettentő igazságba, és ez így is van jól. Mert ekkor még nem vagy felkészülve rá, hogy látni tudj, látni merj, látni akarj, és aztán hallgatni bírj.
-
-
-
-
-
-
-
-
El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek.
-
-
-
-
-
-
-
-
-