Önmagad által létrehozott mintázatokon keresztül szemléled az univerzumodat - minden képekből, szavakból és címkékből áll (minden ideiglenes), minden érzéki impulzusokkal vegyül, melyek úgy tükröződnek vissza a belső szerkezetektől, mint fény a csillogó felületről.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindent, amit az életedben tapasztalsz, te magad vonzottál be, mégpedig az elmédben megjelenő képek által. A gondolataid által. Bármi is történjen a fejedben, az előbb-utóbb az életedben is megjelenik. Bob Proctor
2. Minden árnyalt. Érted? Ezt kell tudatosítanod. Minden ki van színezve a hangulat, az érzelem, a múltbeli tapasztalatok által. Nincs objektív valóság.
3. Tükör vagy, amiben az univerzum verődik vissza. Te csak a tükörképet tapasztalod. Képek pattannak le az érzékeidről. Hipotézisek merülnek fel. Ezek fontosak, még ha rosszak is. Frank Herbert
4. Emlékek bonyolult mintázata vagy, ami egy folyamatosan megújuló, dinamikus platformon fut. Csak a mintázat állandó; az én, ami rálát az egészre, és ebből ismeri magát. Ez tesz magaddá.
5. A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül. Robert Lawson
6. Úgy szemléld az okokból összetevődött dolgokat, Mint a hullócsillagokat, szembetegséggel látott foszlányokat, Egy vajmécses pislákoló fényét, varázslatszerû káprázatokat, Harmatot, buborékokat, álmokat, villámlást és felhőket! Pradnyápáramita
7. Öntudat: olyan tükrök előtt állni, melyek áthaladnak az univerzumon, és útközben új képeket gyûjtenek magukba - állandóan visszahatnak. A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait. Frank Herbert
8. Minden gondolatunk, minden vélemény, amit alkotunk, befolyásolja a lehetőségek mezőjét. A valóság igazából nem más, mint a lehetőségek hullámai, amelyeknek "megfigyeléssel" adtunk formát.
9. Az, amit világnak nevezünk, úgy tûnik, hogy a végtelenségig nyúlik, de valójában hihetetlenül szûk. Egy rész, mit magadból megláthatsz. Egy rész, melyet a kezeddel elérhetsz. Egy rész, melyet érezhetsz. A világ nem valami, amiben minden el van tervezve. A világ valami, amit te alakítasz. (...) A te saját világod.
10. Csomagolod, pakolod és viszed a könyveidet, a pakkodat, a képeket a falról. A színeket, ízeket és hangulatokat, a hozzájuk kötődő életmozaikokkal. Indaként bevonnak a formák és alakzatok a maguk történeteivel, hangoskodásukkal és dacos csöndjükkel, amivel gondolataid felgyorsuló dübörgését provokálják, hasítják ki belőled. Elkerülhetetlen, megmenekülhetetlen a zuhanás, a szédülés önmagadba, a ki-betapicskolás a pisafolyószerû érzelemtócsádba, amelyet az éveid könyörtelenül teremtettek köréd. Tisza Kata