Összetévesztjük a saját magunkban bekövetkező változásokat a korok változásaival. Ahogy öregszünk, jobban tudatában leszünk azoknak az ostobaságoknak és veszélyeknek, amik végig jelen voltak. Így minden generáció nosztalgikussá válik a régi szép idők iránt.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy idősödünk, változnak a dolgok. Mi magunk változunk. Holly Black
2. Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk. Richard Russo
3. Mindenki nosztalgikus. De ez valószínûleg hamis érzés. Anyámnak például rettenetes gyerekkora volt, de mindig nagyon szépen beszélt róla. Vissza akart térni oda. De ez ostobaság! Érti? A gyerekkorból származik a szépről alkotott fogalmunk, mert ekkor kerülünk kapcsolatba először a szépséggel, a kényelemmel és azzal, ami jó az életben, és ez befészkeli magát az agyunkba. Későbbi életünkben ez a mérce, ez az eszköz. Ez a rejtett nosztalgia: nem a valódi helyzetbe vágysz vissza, hanem abba az időbe, amikor elsajátítottad a szép, a jó és a kényelmes érzését. Roy Jacobsen
4. Talán együtt jár az öregedéssel, hogy az ember sajnálja a régmúlt dolgokat. Míg fiatal, változásokat kezdeményez, aztán mikor megöregszik, sajnálja, amiért a változások bekövetkeztek. Wilbur Smith
5. Mikor az ember fiatal, van egy elképzelése arról, milyen lesz majd idősebb korában. Hogy többé nem érez majd félelmet, és mindig tudni fogja, hogyan cselekedjen helyesen. (...) Aztán annyi idős lesz, amennyi én vagyok most, és rájön, hogy néhány értékes leckétől eltekintve ugyanúgy fél, és továbbra is rengeteg hibát elkövet. Végül is, mindannyian emberek vagyunk.
6. Ahogy korosodunk, egyre jobban előjönnek ősi tulajdonságaink. Egyre vadabbul, egyre keményebben. Nem bölcsebbek leszünk, hanem egyre magunkabbak. Egyre apánkabbak, egyre anyánkabbak. Gyurkovics Tibor
7. Az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy repülnek az évek. (...) Bár, kit érdekelnek az évek; nem vesszük észre, hogy minden változik. Tudjuk, hogy minden változik, gyerekkorunktól arra tanítanak, hogy minden változik. Számtalanszor láttuk saját szemünkkel, hogy minden változik, ugyanakkor teljességgel képtelenek vagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változás végbemegy, vagy nem ott keressük a változást, ahol kellene.
8. Bizonyos értelemben persze semmi sem a régi már. Az ember okolhatja a háborút (mind a két háborút), vagy a fiatalokat, vagy a munkába álló nőket, vagy az atombombát, vagy egyszerûen a kormányt - de igazából arról van szó, hogy az ember öregszik. Agatha Christie
9. Hozzászoktunk a rosszhoz. A rossz megerősít saját felsőbbrendûségünkben, vigaszt nyújt gyengeségeinkre. Olyan meghitt kapcsolatba kerülünk vele, hogy már a jó lesz az, ami zavarba ejt, s amit nyomban meg is próbálunk ellenkező előjellel rosszra változtatni, jól ismert negatív mintáinkhoz igazítani.
10. Az öregkornak megvannak a saját borzalmai. Nem tudjuk már azt hinni, mint ifjabb korunkban, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk és örökké fogunk élni. Túl sok barátunkat és családtagunkat láttuk már távozni. Kezdjük átélni az emberi test elkerülhetetlen törékenységét. (...) Magányos útról van szó, mely sehová sem visz. Robin Dunbar