Összetört szívem bús kesergője Csókot kért tőled, néma halott, Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle, Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek? - kérdezed. Zárt ajkam nem kiált már? Hosszú sóhajaim nem vallanak Neked? És megbúsult szivem, mely már holttá eped, míg moccanatlanul csüngök szemed varázsán? (...) csak nyelvem hallgatag, mert sejti már szivem: ahhoz képest, amit átérez, semmi, ha - "szeretlek" - ezt kimondom. Vittorio Alfieri
2. Messze tőled - szívem törve, örök búcsút int, Szemed búja szemembe bújva ne csábítson megint.
3. Szomorú az én lelkem mindhalálig. Szomorú, s elhagyott, mert hittelen. Jöjj, drága ember, beszélgess velem, Szódra szívem rossz kérge tán lemállik. Tersánszky Józsi Jenő
4. És mikor újra megcsókoltalak, szólni se bírtál... Hangod szenvedő állat hangja volt: olvadni akarva símultak össze forró tagjaink s a szerelemtől szavunk elapadt. Szabó Lőrinc
5. Legmélyebb szerelmem néma: csak mintha egy kicsi szúnyog zümmögne a füledbe, míg alszol, - ha nem akarsz felébredni és engem észrevenni, meg fog csípni... Bettina von Arnim
6. Kedvesem betegen szunnyad e hajnalon. Nyugodj most, szerelem, szeress most, nyugalom. József Attila
7. Csönd. Ajkaim lezárvák. Ringass: árva az árvát, Igy, sírj csak, rámhajolva, Meghalni volna jó ma... Tóth Árpád
8. Hányszor hívtál és mégis hagytalak Elveszni Téged, szívem csendjein, S amíg nevettem más reményein, Temetve mindent, elsirattalak.
9. És sokszor átkarollak csendesen, Szivdobbanásaid busan lesem És mig a tündérek körüldalolnak, Én megsiratlak, mint egy rég-halottat. Kosztolányi Dezső
10. A szívben fuldoklik a vágy, hamvadó gyertya csonkja, ki ne aludj bolond szívem, szeretet bolondja.