Pályánkat a halál zárja le - életutunk eme utolsó határköve. Ha rémülettel tölt el, hogyan léphetnénk előre borzalom nélkül csak egyet is? A köznép úgy segít magán, hogy rá sem hederít.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha meg akarsz halni, csak türelmesnek kell lenned, mert a halál így is, úgy is ott leselkedik ránk valamelyik sarkon. Felesleges nekünk eredni a nyomába.
2. Az életben vannak nehéz dolgok, és néha nincs kerülőút. Az embernek magának kell megtalálnia a saját útját, és mindenki más csak annyit tehet, hogy meghallgatja, és támogatást nyújt neki. Sarah Morgan
3. Az egyetlen dolog, amiben nincs választásunk az életben, hogy végül meg kell halnunk. A többi magán múlik. A maga döntése. A maga tettei.
4. A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden - minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem - szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk, van vesztenivalónk. Steve Jobs
5. Egyszer minden véget ér. Fontos, hogy új ösvényeket találjunk életünknek, aminek egyetlen módja, ha elengedjük a múltat.
6. Mikor végül mindannyian eltávozunk, senki más nem marad itt, csak a halál, és az ő napjai is meg lesznek számlálva. Ott áll majd az úton, és nem lesz semmi dolga, és nem lesz senki, akivel bármit tehetne. Cormac McCarthy
7. A szív nélküli út az ember ellen fordul, és végez vele. Nem sok kell ahhoz, hogy meghaljunk, és a halált keresni annyit jelent, hogy a semmit keresed.
8. Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki nem tudja átvenni, s ahogy a halál kapujában - bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni! Müller Péter
9. Ha a félelem túl régóta az útitársunk, és nem tudunk vele mit kezdeni, ha próbáljuk elnyomni - akár azért, mert gyengének érezzük magunkat ahhoz, hogy szembenézzünk vele, akár azért, mert ezt gondoljuk a túlélés egyetlen zálogának - akkor az szép lassan úgy teszi tönkre a lelkünket, mint ahogy a szú rágja meg a fát. Szép lassan kieszi belőlünk az életet. Al Ghaoui Hesna
10. Az emberi élet úthoz hasonló; a végén rettentő örvény tátong. Már első lépteink alkalmával figyelmeztetnek erre bennünket, de a törvény ki van mondva: mindig előre kell haladnunk. Jacques-Bénigne Bossuet