Régen féltem a randevúktól, és izgultam, nehogy hülyét csináljak magamból. Most félek a randevúktól és a nevetőgörcsöktől, nehogy bepisiljek.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszerûen be vagy ijedve. Rettegsz attól, hogy döntést kelljen hoznod. Rettegsz a kötődéstől, és ezért van, hogy mi ketten nem haladunk sehová. És elegem van abból, hogy a múltunkat használod fel arra, hogy érzelmileg zsarolj.
2. Lehetséges, hogy már én sem tudok viccelni - hogy a vicc már nem megfelelő védekezési mechanizmus. Egyes emberek viccesek, mások nem. Régen vicces voltam, de lehet, hogy már nem vagyok az. Lehet, hogy annyi csalódás ért, hogy a humor nyújtotta védelem már nem mûködik. Talán mogorva lettem, mert oly sok mindent láttam, ami sértett, hogy már nem vagyok képes a nevetés révén megbirkózni velük. Kurt Vonnegut
3. Ha ifjúkoromban csöngetést hallottam ajtómon, felvidultam: azt hittem, no, most jön. Későbbi években hasonló alkalommal inkább ijedtségfélét éreztem: azt gondoltam, most aztán itt van! Arthur Schopenhauer
4. A fájdalomtól félek. A villámoktól félek. A hivatalos papíroktól, a pecsétektől félek. A haláltól nem félek.
5. Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek. Szilvási Lajos
6. Félek én is, sok mindentől. És a rettegés nagy zavart támaszt az ember fejében. Félek a gyávaságtól, az ember az életével fizethet érte... és többnyire másvalakinek az életével. Félek az elvesztegetett időtől, hisz oly rövid az élet.
7. Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek. George Carlin
8. Fölfedeztem, hogy mi az, amitől vidám leszek, és mi az, amitől elszomorodom. És egyszer csak megértettem, hogy meg kell változtatnom a hozzáállásomat. De ez nehéz. Paulo Coelho
9. Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök. Albert Tímea
10. Elemektől, feladattól, állattól, embertől nem félek... Semmitől sem félek. De ahhoz gyáva vagyok, hogy a hétköznapokat éljem, hogy hajnalban felkeljek, munkába induljak, egyik nap pont olyan legyen, mint a másik, és heti jegyet vegyek a zsúfolt villamoson, sorban álljak pénteken disznóhúsért; este, lefekvés előtt elmosogassam az edényeket. Sarkadi Imre