Régen mindig kérdezték, hogy "na, most mire, milyen feladatra készül a mûvésznő?". Most meg tudom mondani: a halálra! Csak még előtte szeretnék valami patáliát csapni. Ordítani, kiabálni, csapkodni, toporzékolni, mert ezt a cudar világot nem szabad békében, csendben itt hagyni.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészet tulajdonképpen egyfajta öngyógyítás a boldogtalanság enyhítésére. Nem való mindenkinek, és ezzel nincs semmi baj. Ha valakinek megfelel az, ami van, csak ül, és nem alkot semmit. A mûvész viszont elégedetlen, így mindig csinál valamit: megszólal, fest, vagy csak keresztbe teszi a lábát, és felkiált: ez a mûvészet! Wahorn András
2. Mennyi szép remény, és mind hamvába hol, Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt, Mennyi butaságot hord hátán a föld, Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól. Van, ki untig játszik, táncol és dalol, Van, ki tehetséget mûvészetbe tölt, Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt, Van, ki e világot megvetve szónokol. Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár, Természettől szülten ezerarcúan Tévelygünk e kusza, rövid életen, Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan, És nem kísér soká a jószerencse sem. Egy marad örökké, mindig: a halál.
3. Egy mûvészben eleve kell legyen valami önveszélyes... alternatívák nincsenek. Alig van esély bármiféle tapasztalat túlélésére. Akármelyik pillanat az utolsó lehet. A mûvész érzékeny a formára; a sorsra. Megkezdi a kiképzést. A feladata addig az volt, hogy továbbsegítse vagy újrakezdje a világot. Most már komolyabb dolga van. Meg kell állítania és be kell fejeznie. Övé az utolsó pillanat. Eközben - éppen mert ő dolgozik, és nem rajta dolgoznak - pontosan ezt a pillanatot mulasztja el. Ezért történik minden performance az utolsó pillanat után, egy kísértetvilágban, a purgatóriumban. Minden performance olyan Kasszandra-jóslat, melyet a jós maga nem képes felfogni. Csáth Géza
4. Mindenki jön-megy, futkos, táncol, szót sem ejtve a halálról. De mikor ez eléje top­pan, hogy hirtelen és készületlenül elragad­ja őt magát, asszonyát, gyermekét, barátját, bezzeg tépi a haját s jajveszékel, dühöngő fájdalom és kétségbeesés lesz úrrá a lelkén! Ki látott már ekkora összeomlást, zûrzavart és felfordulást? Korábban kell a halállal számolni. Michel de Montaigne
5. Egész életemben menekültem. Rosszul voltam a csendtől. Úgy gondolom, mikor meghalok, akkor is csöndben leszek, tudod, az idők végezetéig. De most, ez a pillanat... hangos lesz!
6. Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
7. A mûvészi tevékenység a megrázkódtatásokból táplálkozik, ugyanakkor segít feldolgozni azokat. Ha valaki úgy érzi, hogy szívesen szerezne zenét, szobrászkodna vagy írna regényt, vágjon bele bátran! Írás közben az embert a saját valósága inspirálja, amelyet aztán szabadon átgyúrhat, hogy egy egészen új univerzumot teremtsen.
8. A mûvészet mindig, szüntelenül két dologgal törődik. Állandóan a halálon töpreng, és ezzel állandóan életet teremt. Borisz Leonyidovics Paszternak
9. Mûvészetből nem lehet megélni. A mûvészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A mûvészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit. Kurt Vonnegut
10. Néhány mûvész abban a hitben él, hogy a harag, a depresszió vagy más negatív érzés érdekesebbé teszi a mûvészetét. Ragaszkodnak a haraghoz vagy a félelemhez, hogy a munkájukba is beleadhassák ezeket. Már a boldogság ötletétől is hányingerük lesz. David Lynch