Rendszerint sokkal több összefüggés, nyelvi játék, mélység és sekélység található a szövegben, mint amennyit az író beletett. Egy más szempont szerint ezt úgyis lehet fogalmazni, hogy az rossz jel a munka minőségét illetően, ha csak az van a könyvünkben, amit beletettünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Bizonyos szövegekben utólag lehet látni, hogy kicsit jobbak, mint az ember maga. Ha egy könyvben csak annyi van, amennyit az ember beletesz, az kevés. Esterházy Péter
2. Egy rossz könyvet írni ugyanannyi munka, mint egy jót, sőt néha több, mert a jó írja magát, a rossz meg nem. Vámos Miklós
3. Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hû önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege. Aharon Appelfeld
4. Az írás nemcsak komoly, hanem bonyolult dolog is, mikéntjét és értelmét nem könnyû meghatározni, elmondani. A mû bennünk születik, a "mi" mûvünk! Mondhatnám, a mû mi magunk vagyunk! Ez az írás szubjektív oldala. De úgy vagyunk mi a mû, hogy a világot minősítjük általa, az életet hitelesítjük.
5. Ha valaki sokat ír, az önmagában nem jelent semmit. Se rosszat, se jót. (...) Gyorsan is lehet olyat írni, ami maradandó. A könyvtárak pedig tele vannak lassan írt rossz könyvekkel. Nemere István
6. A fordítók nem annyira átadnak egy üzenetet, mint inkább átírják az eredetit. És ebben rejlik a nehézség. Az újraírás írás, és az írás mindig tükrözi az író ideológiáját és részrehajlásait. R. F. Kuang
7. Írni - van-e ennél kockázatosabb valami? Ha elgondoljuk, hogy mitől függ a sikere, hogy milyen véletleneknek kell összehatniok, melyek folytán valaki tökéleteset alkot, hogy a tehetségen, rátermettségen, mûveltségen kívül mennyi apró-cseprő, jelentéktelennek tetsző tényezőnek kell óramûszerûen egybevágni, hogy az alkotókészség teljes mivoltában mutatkozzék meg s hogy kedve is legyen megmutatkozni, ha számba vesszük, hogy az sem közönyös, mit láttunk, mit hallottunk itt vagy ott, mielőtt tollat vennénk kezünkbe, mit ettünk, mit ittunk tegnap s miképp hull a lámpafény kéziratpapírunkra, mikor dolgozunk, akkor a vakmerő játéktól előbb megrémülünk, aztán kétségbeesünk és az egészet nem kisebb csodának érezzük, mint azt, hogy vagyunk, hogy folyton-változó szerves életünk valamely szeszélye folytán bármely pillanatban nem áll meg a szívünk verése. Kosztolányi Dezső
8. Az író valahogy nem is az erényeivel igazán író, hanem inkább azzal, ami hibás, selejtes, tökéletlen benne -, ez a hiba igazán ő. Márai Sándor
9. Minden írásról azt gondolom, hogy amit én leírtam, az a fele. A másik felét az olvasó teszi hozzá, mellérakja a saját élményeit, gondolatait, ilyen alapon ahányan elolvasnak egy könyvet, az annyiféle könyvvé válik. Vámos Miklós
10. Ha (...) valamely könyvet unalmasnak találunk, az lehet ugyan jele a könyv értéktelenségének, de lehet jele annak is, hogy mi magunk nem vagyunk képesek a benne foglaltakat érteni vagy méltányolni, - ez utóbbi esetben tehát nem a könyv silány hozzánk, de mi vagyunk silányak a könyvhöz képest. Greguss Ágost