Ha valaki sokat ír, az önmagában nem jelent semmit. Se rosszat, se jót. (...) Gyorsan is lehet olyat írni, ami maradandó. A könyvtárak pedig tele vannak lassan írt rossz könyvekkel.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy rossz könyvet írni ugyanannyi munka, mint egy jót, sőt néha több, mert a jó írja magát, a rossz meg nem. Vámos Miklós
2. A könyv nem marad meg. Egyszer jártam a világ talán legnagyobb könyvtárában, Washingtonban. Kevés olyan szorongató helyet láttam. Azt éreztem, hogy teljesen fölösleges írni, mert már valószínûleg mindent megírtak. Akkor meg minek? Hogy egy kis csík legyen a végtelen sorokon? A jobb szerzők örülnek, ha kétezer példány elfogy egy könyvükből, de a többi többnyire bekerül egy raktárba, és ott is marad, amíg be nem zúzzák vagy száz forintért ki nem árusítják valami dobozban. Ughy Szabina
3. Tök mindegy, hogy az író kinek ír: magának, az olvasónak, a kritikusnak, a kánonnak, az Istennek, az örökkévalóságnak. Úgyis csak azt tud írni, amit a tehetsége és a szorgalma megenged. (...) Az írói szándék és a végeredmény tehát két külön dolog. Csak a könyv számít, az, hogy az író milyen hülyeségeket beszél össze, az már nem annyira. Az idővel lekopik. Cserna-Szabó András
4. Mindig jobban szerettem a rossz könyveket, mint a jókat, valahogyan őszintébbeknek, természetesebbeknek ítéltem őket. A jó könyv rendesen nagyon is szándékos valami; mindenféle ravaszkodásnak, mûvészkedésnek a szülötte, hogy úgy mondjam, a jó könyv olyan rossz könyv, amelynek sikerült sikerülnie. A rossz könyv nem akar semmit, még rossz se akar lenni: van benne valami üde naivság, bájos átlátszóság, amiben gyönyörködni lehet vagy legalábbis mulatni rajta. Heltai Jenő
5. Minden könyvben, amelyet a kezébe vesz az ember, van tanulnivaló, és meglehetősen gyakori, hogy a rossz könyvekből többet lehet okulni, mint a jókból. Stephen King
6. Bizonyos szövegekben utólag lehet látni, hogy kicsit jobbak, mint az ember maga. Ha egy könyvben csak annyi van, amennyit az ember beletesz, az kevés. Esterházy Péter
7. Minden könyv más, pedig mindegyikben ugyanazok a szavak vannak. Csak más sorrendben. (...) Az írók azt a néhány betût rakosgatják ide-oda, mégis rengeteg mindent el tudnak mondani! (...) Azt gondolná az ember, hogy egy idő után már nem is tudnak új sorrendet kitalálni. Louis Sachar
8. Sokan eredendően pozitívumnak tartják az olvasást és a könyveket, mintha a tintával tarkított és összefûzött lapok a lélek egyedülálló hatalommal bíró gyógyszerei lennének. Pedig egy pillanat alatt belátható, hogy ez a legkevésbé sem igaz: az olvasás és a könyvek mérhetetlen kárt is okozhatnak.
9. Vannak, akik azt állítják, hogy a könyvek magukat írják, de ez hazugság. A könyvek nem maguktól íródnak. Gondolatok, kutatás, hátfájás, jegyzetelés kell hozzá és sokkal több idő, meg munka, mint azt az ember képzelné. Neil Gaiman
10. A kritika (...) nem annyira alkotómunka, inkább a tanulási folyamat, az írva tanulás alkalma. Akkor lehet a legtöbbet tanulni a könyvekből, ha az ember leírja, mert akkor születsz te meg, abban a mondatban, s ha te nem születsz meg, akkor nem tanulsz semmit.